Articles

رزمندگی سیاسی مارکس :در زمان انجمن بينالمللي كارگران

 

ــ 1. رهاورد مارکس برای بین‌الملل
انجمن بین‌المللی کارگران ــ که در 28 سپتامبر 1864 در لندن پایه‌گذاری شد ــ‌ سازمانی بود با چندین جریان مختلف سیاسی که توان هم‌زیستی با یکدیگر را داشتند.

May 2018

O Encontro de Marx com a Economia Política

1. Paris: Capital do Século XIX

Paris é “um milagre descomunal, um conjunto espantoso de movimentos, máquinas e ideias, a cidade de mil romances diferentes, a cabeça do mundo”[1].

April 2018

Pääoman kirjoittaminen – Marxin poliittisen taloustieteen kritiikin synty ja rakenne

1. Lisäarvoteorioiden kriittinen analyysi

Elokuussa 1861 Marx paneutui taas poliittisen taloustieteen kritiikkinsä1. Hän kirjoitti niin intensiivisesti, että oli kesäkuuhun 1863 mennessä täyttänyt 23 laajahkoa muistivihkoa.

April 2018

A escrita de O capital: gênese e estrutura da crítica de Marx à economia política

 

1. Dos Grundrisse à análise crítica das Teorias do mais-valor

Marx somente começou a escrever O capital muitos anos depois de iniciar seus estudos rigorosos de economia política. Desde 1843, ele já trabalhava com grande intensidade em direção àquela que mais tarde ele definiria como sua própria “economia”.

April 2018

Il geniale Marx, il devoto Engels. Che amicizia.

Karl Marx e Friedrich Engels si conobbero a Colonia, nel novembre del 1842, quando quest’ultimo visitò la redazione della Gazzetta Renana e incontrò il suo giovane direttore. L’inizio del loro sodalizio teorico avvenne, però, solo nel 1844, a Parigi.

March 2018

Marx’s Political Militancy at the Time of the International Working Men’s Association

 

I. Marx's Contribution to the International

The International Working Men’s Association - founded in London on September 28, 1864 - was an organization with several different political currents that were able to coexist with each other.

February 2018

Hoch die ... Warum Marx grenzenlos war

Die Internationale Arbeitsassoziation (IAA) wurde am 28. September 1864 in London gegründet. Zu ihr gehörten reformistische Gewerkschafter aus England, französische Mutualisten, die durch die Theorien von Pierre-Joseph Proudhon inspiriert waren,[1] Antikapitalisten und Gruppen, die den Ideen der „utopischen“ Sozialisten anhingen.

November 2017

1989之后的欧洲激进左翼:结果和前景 [1989 Zhi Hou De Ouzhou Jijin Zuoyi: Jie Guo He Qian Jing]

一、苏东社会主义的终结
1989 年柏林墙的倒塌给欧洲的政治图景带 来了深刻变化。

October 2017

'Hoffe ich, daß die Bourgeoisie ihr ganzes Leben lang an meine Karbunkeln denken wird'.Zur Entstehungsgeschichte des Kapital im Spiegel der Marx’schen Korrespondenz

1. Der Schreibprozess und die drei Bände

Nach den „Theorien über den Mehrwert“ (1861-63) biss Marx die Zähne zusammen und trat in eine neue Arbeitsphase ein. Im Sommer des Jahres 1863 begann er die Grundlegung des Werks, das sein opus magnum [1] (Heinrich 2011) werden sollte.

September 2017

گەڕانەوەى دووبارە بۆ چەمكی نامۆیی ماركس


یەك - دەروازە
نامۆبوون (Alienation) یەكێك بوو لە گرنگترین و موناقەشەئامێزترین تێمەكانی سەدەى بیستەم و تیۆریزەكردنەكەى ماركس ڕۆڵێكی سەرەكی و بەرچاوی لەم مشتومڕانەدا گێڕاوە

September 2017

La critica dell'alienazione come strumento di lotta anticapitalista

 

I. Limiti dei Manoscritti economico filosofici del 1844 e delle loro interpretazioni

L’alienazione è stata una delle teorie più rilevanti e dibattute del XX secolo e la concezione che ne elaborò Marx assunse un ruolo determinante nell’ambito delle discussioni sviluppatesi sul tema.

July 2017

The Post-1989 Radical Left in Europe: Results and Prospects



The end of ‘actually existing socialism’

The fall of the Berlin Wall in 1989 brought about a profound change in the European political landscape. The implosion of the repressive bureaucratic regimes of the Soviet bloc had the positive effect of freeing communism from ‘actually existing socialism’, and of opening it up again to the struggle for working-class emancipation.

July 2017

Diffusion et réception du Manifeste en Italie de 1889 à 1945

Dans les dernières années, nous avons assisté à un fort regain d'intérêt pour Marx, auteur considéré durant la décennie précédente comme définitivement dépassé. La méconnaissance et la fortune de Marx en Italie et les vicissitudes de la publication du Manifeste, qui n'a été traduit qu'en 1889.

June 2017

A última viagem do Mouro

The Moor’s last journey

Apoiando-se nas correspondências de Marx, Engels, seus familiares e amigos, o artigo descreve as circunstâncias e acontecimentos dos dois últimos anos de vida de Marx. Destaca-se, particularmente, a viagem de Marx à Argélia, motivada por tratamento médico, cuja importância muitas vezes é negligenciada mesmo em renomadas biogra as. O estudo revela preocupações de Marx com a reconstituição da história universal, com a condição dos árabes, com as possibilidades revolu-cionárias da Rússia e com a sequência de seu trabalho teórico (O Capital).

June 2017

Иной Маркс: возвращение к истокам Интервью с Марчелло Мусто

Веса Ойттинен и Андрей Майданский: В ваших последних исследо- ваниях о Марксе заметно стремление учесть новую исследова- тельскую ситуацию, сложившуюся после публикации MEGA2. Вы и в самом деле считаете, что эти новоявленные, неизвестные пре- жде материалы способны глубоко изменить наше восприятие Марк- са и марксизма?

May 2017

Le Dernier Voyage de Marx: Élements Pour Une Biographie Intellectuelle

Le 2 décembre 1881 mourait d’un cancer du foie Jenny von Westphalen, la femme qui, pendant toute son existence, avait été aux cotés de Marx et en avait partagé les affres et la passion politique. Ce fut pour ce dernier une perte fatale.

March 2017

A esquerda radical na Europa após 1989: balanços e perspectivas

O fim do “socialismo real”

Após 1989, como resultado de bruscas mudanças no quadro político e de relevantes transformações econômicas, iniciou-se um processo de restauração do capitalismo que provocou grandes retrocessos sociais em escala global. Também na Europa, as forças anticapitalistas observaram uma redução inexorável em seu papel de protagonista na sociedade. Na realidade, confrontaram-se com a enorme dificuldade de organizar e orientar as lutas sociais; no campo ideológico, a esquerda como um todo perdeu o papel de hegemonia conquistado após 1968 na cultura de muitos países.

December 2016

بازبینی مفهوم بیگانگی مارکس

مقدمه

بیگانگی یکی از مهم‌ترین و بحث‌انگیزترین موضوعات در قرن بیستم بود و نظریه‌پردازی کارل مارکس نقش کلیدی در این مباحث داشت

September 2016

Prefácio

O (novo) renascimento de Marx

Se a atualidade de um autor consiste em sua capacidade de estimular novas ideias, então se pode dizer que Karl Marx permanece inquestionavelmente atual.

September 2016

The History and Legacy of the International Working Men’s Association

 

On September 28, 1864, St. Martin’s Hall, in the heart of London, was packed to overflowing with some two thousand workers. They had come to attend a meeting called by English trade union leaders and a small group of companions from the Continent.

July 2016

A radikális baloldal Európában 1989 után. Eredmények és távlatok

1. A „létező szocializmus” bukása

Azt követőn, hogy a berlini fal 1989-ben leomlott, az európai politikai tájkép gyökeresen megváltozott. A strukturális politikai megrázkódta- tások, amelyek jelentős gazdasági átalakulásokkal jártak, elindították a kapitalista restauráció folyamatát, aminek globális szinten is mélyre- ható társadalmi következményei voltak.

June 2016

La sinistra radicale in Europa dopo il 1989: bilanci e prospettive

I. La fine del "socialismo reale"

La caduta del Muro di Berlino determinò un profondo mutamento nello scenario politico europeo. L'implosione dei regimi del blocco sovietico, divenuti nel tempo sempre più repressivi e burocratici, ebbe la positiva conseguenza di affrancare il comunismo dal "socialismo reale" - che aveva rappresentato la sua degenerazione - e di restituirlo alla lotta per l'emancipazione delle classi lavoratrici.

April 2016

Marxismo 21. Historia reciente y retos contemporáneos de la izquierda radical Europea

I. El final de “el socialismo real existente”

Después de 1989, como resultado de turbulencias estructurales y políticas, y de grandes transformaciones económicas, un proceso de restauración capitalista tuvo severas repercusiones sociales a escala global.

February 2016

The threatening advancement of the far right in Europe

 

The second round of the French regional elections in December 2015 ended with a defeat for the National Front. Nevertheless, this party is now a concrete threat for France and Europe. Under Marine Le Pen’s leadership, it shot up to 17.9 per cent in the 2012 presidential elections, became the largest French political party at the 2014 Euro-elections, carried away one fourth of the vote at the departmental elections in March 2015, and has finally scored 27.7 per cent at these regional elections. It is a success that cannot be explained only in relation to the Paris attack in November; it concerns a deeper political change that is taking place all over Europe.

February 2016

A Europa em tempo de crise

I. Em tempo de ditadura da Troika

Ao longo de 2007, os EUA sofreram uma das piores crises financeiras da história, que logo envolveu também a Europa, e que precipitou uma dura recessão.Devido ao pesado aumento da dívida pública e do consequente perigo de insolvência, muitos países tiveram de recorrer a empréstimos junto ao grupo constituído pela Comissão Europeia, pelo Banco Central Europeu e pelo Fundo Monetário Internacional, isto é a chamada Troika.

January 2016

Kiri radical paska-1989 di Eropa: kapaian dan prospek

1. Akhir dari “sosialisme yang ada secara aktual”

RUNTUHNYA Tembok Berlin pada 1989 membawa perubahan besar dalam lanskap politik Eropa. Runtuhnya rezim birokratik represif blok Soviet memiliki efek positif, yakni membebaskan komunisme dari ‘sosiali me yang ada secara aktual,’ dan membuka kembali peluang untuk perjuangan emansipasi kelas-pekerja.

January 2016

“巴黎手稿”解读中的“青年马克思”问题

马塞洛·马斯托 张秀琴 刘娟译

内容提要: 本文聚焦于“巴黎手稿”(“巴黎手稿”包括通常被称为《1844年经济学哲学手稿》的三个手稿和“穆勒评注”,本文主要聚焦于《1844年经济学哲学手稿》)的传播与接受史,以期对学界围绕马克思“早期”和“晚期”著作而展开的相关论争作一批判性考察。

January 2016

A megfelelő ember a megfelelő helyen: Marx az Internacionálé időszakában

A kezdeti lépések

1864. szeptember 28-án a London szívében található St. Martin’s Hallt a megjelent mintegy kétezer munkás zsúfolásig megtöltötte. A munkásokat az angol szakszervezeti vezetők és a kontinensen élő munkások egy kis csoportja hívta össze: az előzetes közlemények „a párizsi munkások által szervezett küldöttségről” beszéltek, amely „át- adja majd válaszukat angol testvéreik üdvözletére, továbbá átnyújt egy tervezetet, amelyet a népek közötti megértés fejlesztése érdekében dolgoztak ki”. (Rjazanov 1925, 171).

October 2015

Revisitando la concepción de la alienación en Marx

I. Introducción

La alienación puede situarse entre las teorías más relevantes y discutidas del siglo XX, y la concepción de la misma elaborada por Marx asume un rol determinante en el ámbito de las discusiones desarrolladas sobre el tema.

October 2015

The ‘Young Marx’ myth in interpretations of the [Economic-Philosophic Manuscripts of 1844]

 

Focusing on the dissemination and reception history of the Economic and Philosophic Manuscripts of 1844, this article will critically examine the famous controversy surrounding the relationship between Marx’s “early” and “mature” writings. A review of all the major books published worldwide (especially in Germany, France, the Soviet Union and English-speaking countries) on Marx’s early writings is followed by a plea for a new and rigorous reading of Marx’s Paris manuscripts, which have been wrongly considered by almost all interpreters as a finished work.

August 2015

El Mito Del "Joven Marx" en las Interpretaciones de los Manuscritos Económico-Filosóficos de 1844

Los Manuscritos económico-filosóficos de 1844 son de las obras de Marx más célebres y difundidas en todo mundo. Sin embargo, este tex- to, que tanto ha incidido en el debate sobre una posible interpretación exhaustiva de la concepción del autor, por largo tiempo fue desconocido, pues se entregó a la imprenta casi un siglo después de su elaboración.

May 2015

Introducción [De regreso a Marx. Nuevas lecturas y vigencia en el mundo actual]

Los marxismos dominantes del siglo XIX y XX

Pocos hombres han conmovido al mundo como lo hizo Karl Marx.

May 2015

Introduction to Radical Left

 

After 1989, as a result of structural and political upheavals, and major economic transformations, a process of capitalist restoration had severe social repercussions on a global scale.

January 2015

La Izquierda Radical Europea Después de 1989: Balances y Perspectivas

 I. El fin del "socialismo real"

La caída del Muro de Berlín determinó un profundo cambio en el escenario político europeo. La implosión de los regímenes del bloque soviético, que se habían vuelto con el tiempo cada vez más represivos y burocráticos, tuvo la consecuencia positiva de liberar al comunismo del "socialismo real" –que había representado su degeneración– y de devolverlo a la lucha por la emancipación de las clases obreras.

January 2015

Recent history and contemporary challenges of the European Radical Left

This paper briefly reviews the recent history of the European radical left and discusses some of its contemporary challenges. After the end of actually existing socialism in 1989, anti-capitalist forces found their influence being irresistibly squeezed. A phase of reconstruction then began, in which new political formations emerged through the regrouping of anti-capitalist elements. The organizational diversity enabled the traditional forces of the left to open up to the ecological, feminist, and peace movements. New parties, together with the social movements and progressive trade-union forces, contributed to the heightened resistance against neoliberal policies.

January 2015

Diffusione e recezione dei Grundrisse nel mondo. Introduzione

I. 1858-1953: Cent'anni di solitudine

Tralasciati nel maggio del 1858 per fare posto alla stesura di Per la critica dell’economia politica, dopo essere stati adoperati per la redazione di questo testo, i Grundrisse non furono quasi più riutilizzati da Marx. Nonostante fosse sua consuetudine richiamarsi agli studi precedentemente svolti, trascrivendone talvolta interi passaggi, ad eccezione di quelli del 1861-3, nessun manoscritto preparatorio de Il capitale contiene, infatti, alcun riferimento a essi. I Grundrisse giacquero tra le tante bozze provvisorie di Marx che, dopo averli redatti, sempre più assorbito dalla soluzione di questioni più specifiche di quelle che essi racchiudevano, non ebbe dunque più modo di servirsene.

January 2015

Bangkit dan jatuhnya Asosiasi Kelas Pekerja Internasional

Tahap-tahap pembukaan

Pada 28 September 1864, St. Martin’s Hall yang terletak di jantung kota London penuh sesak oleh hadirnya sekitar dua ribu pekerja. [1] Mereka datang untuk menghadiri sebuah pertemuan atas undangan dari para pemimpin serikat buruh Inggris dan sebuah kelompok kecil buruh dari benua Eropa. Sebuah pernyataan bertajuk Address of English to French Workmen menyatakan:

January 2015

Az Elidegenedés Koncepciójának Újragondolása

I. Bevezetés

Az elidegenedés kérdése a XX. század egyik legfontosabb és legszéle- sebb körben megvitatott témája volt, ahol Marx elmélete kulcsszerepet kapott a diskurzusban. Ám ez a koncepció – bár hajlamosak lennénk másként gondolni – nem lineáris módon fejlődött, és az elidegenedésre vonatkozó marxi re exiókat tartalmazó korábban ismeretlen szövegek kiadása mindig jelentős mérföldkő volt az elmélet alakulásának és terjedésének útján.

January 2015

Al tempo dei Grundrisse

 

9.1 L’appuntamento con la rivoluzione

Nel 1848, l’Europa fu scossa dal succedersi di numerose insurrezioni popolari ispirate ai principi di libertà politica e giustizia sociale. La debolezza di un movimento operaio appena nato, l’abbandono da parte della borghesia di quegli ideali inizialmente condivisi e la violenta repressione militare furono però all’origine, in poco tempo e dovunque, del ritorno al potere dei governi conservatori.

January 2015

Storia, produzione e metodo nella Introduzione del 1857

1.1. Da dove cominciare?

   Nel 1857, Marx era convinto che la crisi finanziaria, in corso a livello internazionale, avrebbe creato le condizioni per una nuova fase rivoluzionaria in tutta l’Europa. Dopo le insurrezioni popolari del 1848, egli aveva costantemente atteso questo momento e, ora che pareva finalmente giunto, non voleva farsi cogliere impreparato dagli eventi. Decise, dunque, di riprendere i suoi studi economici e di dare loro forma compiuta.

January 2015

Introduzione Prima dei Grundrisse

 1. L’incontro con l’economia politica L’economia politica non fu la prima passione intellettuale di Karl Marx.

L’incontro con questa materia, che ai tempi della sua giovinezza era appena agli albori in Germania, avvenne, infatti, solo dopo quello con diverse altre discipline.  

January 2015

ملاحظاتی درباره تاریخ انترناسیونال اول

روز ۲۸ سپتامبر ۱۸۶۴ "سالن سنت مارتین" در قلب لندن انباشته از جمعیت بود. دو هزار کارگر در همایش حضور داشتند. مراسم به دعوت رهبران اتحادیه‌های کارگری انگلیس و گروه کوچکی از کارگران کشورهای اروپایی برپا شده بود.[1]

دست‌اندرکاران گردهمایی از پیامدهای سیاسی اقدام خود هیچ تصوری نداشتند. هدف اصلی آنها این بود که در یک جمع بین‌المللی، مهمترین مشکلات مشترک کارگران را به بحث و رایزنی بگذارند. آنها در اصل قصد نداشتند که سازمانی با هدف هماهنگ ساختن فعالیت‌های اتحادیه ای و سیاسی

January 2015

O avanço da extrema direitana Europa

O sexto maior país da União Europeia em número de habitantes fez uma guinada à direita. Depois de ter se afirmado nas presidenciais de maio, o partido populista Lei e Justica venceu as eleicões polonesas, obtendo não apenas 39% dos votos, mas a maioria absoluta no Parlamento.

January 2015

La Marx-Engels Gesamtausgabe (MEGA²) y los nuevos rostros de Karl Marx

Contrario a los pronósticos que anticipaban su caída definitiva en el olvido, en los últimos años Marx ha regresado a la atención de los académicos internacionales.

December 2014

La première internationale et son historie

Le 28 septembre 1864, le Saint-Martin’s Hall, situé au coeur de Londres, est plein à craquer. Près de deux mille travailleuses et travailleurs sont venus écouter les discours de quelques dirigeants syndicaux anglais et d’un petit groupe d’ouvriers arrivés de France

October 2014

La Asociación Internacional de Trabajadores. A 150 años de su fundación

1. El inicio del camino

El 28 de septiembre de 1864, la sala del St. Martin's Hall, un edificio situado en el corazón de Londres, estaba repleta de gente. A llenarla, habían concurrido alrededor de 2.000 trabajadores y trabajadoras, para escuchar el comicio de algunos dirigentes sindicales ingleses y de un pequeño grupo de obreros del continente.
September 2014

Anmerkungen zur Geschichte der Internationale

Erste Schritte

Am 28. September 1864 war die St. Martin`s Hall im Londoner Stadtzentrum zum Bersten überfüllt Zweitausend Arbeitsleute waren gekommen [1]. Der Grund war eine Versammlung, zu der englische Gewerkschaftsführer und eine kleine Gruppe von Arbeitern vom europäischen Festland aufgerufen hatten.

September 2014

Notes on the History of the International

 

Opening steps

On 28 September 1864, St. Martin’s Hall in the very heart of London was packed to overflowing with some two thousand workmen. [1] They had come to attend a meeting called by English trade union leaders and a small group of workers from the Continent.The preparatory Address of English to French Workmen stated:

July 2014

Totality of production and alienation in Marx: Notes for a critical analysis

 

I. Marx's conception of production in the ‘Introduction’ of 1857

Despite its provisional character and the short period of composition (scarcely a week), the so-called ‘Introduction’ of 1857 contains the most extensive and detailed pronouncement that Marx ever made on epistemological questions related to production. With observations on the employment and articulation of theoretical categories, these pages contain a number of essential formulations. In keeping with his style, Marx alternated in the ‘Introduction’ between exposition of his own ideas and criticism of his theoretical opponents. The text is divided into four sections [1]:

April 2014

Alienation

 

The first systematic account of alienation was in the The Phenomenology of Spirit of Georg W.F. Hegel, where the terms Entäusserung (self-externalization) and Entfremdung (estrangement) were adopted to denote Spirit’s becoming other than itself in the realm of objectivity. Alienation still featured prominently in the writings of the Hegelian Left, and Ludwig Feuerbach’s theory of religious alienation in The Essence of Christianity – that is, of man’s projection of his own essence onto an imaginary deity – contributed to the development of the concept. But it subsequently disappeared from philosophical reflection, and none of the major thinkers of the second half of the XIX century paid it any great attention.

January 2014

Mies Paikallaan. Marx Internationaalin Aikana

I. Ensiaskeleet

28. syyskuuta 1864 parisen tuhatta työmiestä täytti St. Martin’s Hallin Lontoon ydinkeskustassa. He olivat saapuneet kokoukseen, jonka englantilaiset ammattiyhdistysjohtajat ja pieni joukko mannereurooppalaisia työläisiä olivat kutsuneet koolle. Ennakkoilmoituksissa oli puhuttu ”Pariisin työmiesten organisoimasta valtuuskunnasta”, joka antaisi ”vastauksensa englantilaisten veljiensä julkilausumaan ja esittäisi suunnitelman kansojen keskinäisen ymmärryksen edistämiseksi.” [3] 

January 2014

Revisitando a concepção de alienação em Marx

1. As origens do conceito de alienação

A alienação pode ser incluída entre as teorias mais relevantes e debatidas do século XX. Esta concepção elaborada por Marx assumiu um papel determinante no âmbito das discussões desenvolvidas sobre o tema.

January 2014

Difusión y recepción del Manifiesto en Italia desde 1889 a 1945

A causa de conflictos teóricos o de acontecimientos políticos, el interés por la obra de Marx jamás ha sido constante y, cuando se ha manifestado, conoció indiscutibles momentos de declinación.

January 2013

Еще раз о марксовойконцепции отчуждения

I.  Введение

Отчуждение стало в XX веке одной из самых важных и широко обсуждаемых тем, и в этих дискуссиях ключевую роль играли теоре- тические построения Маркса. Однако, вопреки тому, что можно было бы подумать, сама концепция отчуждения не развивалась «линейно», и публи- кация ранее неизвестных текстов, в которых Маркс размышлял об отчуж- дении, обозначила важные вехи в трансформации и распространении тео- рии.

January 2013

I nuovi volti di Karl Marx

I. Il ritorno del "Red Terror Doctor" e la nuova MEGA

Se la perpetua giovinezza di un autore si fonda sulla sua capacità di sapere invecchiare, ovvero di preservare nel tempo la qualità di stimolare nuovi pensieri, si può allora affermare che Karl Marx possiede, senz’altro, questa virtù.

May 2012

Marx e o caso Vogt. Apontamentos para uma biografia intelectual (1860–1861)

No último volume da Marx-Engels Gesamtausgabe (MEGA2) está publicada a correspondência completa de Karl Marx entre 1860-61: um capítulo pouco explorado de sua biografia intelectual.

January 2012

Introduction [Marx for Today]

 

I. Dominant Marxisms of the XIX and XX century

Few men have shaken the world as Karl Marx did. His death, almost unnoticed in the mainstream press, was followed by echoes of fame in such a short period of time that few comparisons can be found in history. His name was soon on the lips of the workers of Detroit and Chicago, as on those of the first Indian socialists in Calcutta. His banner image formed the backdrop at the first Bolshevik congress in Moscow after the revolution. His thought inspired the programmes and statutes of all the political and union organizations of the workers’ movement, from continental Europe to Shanghai. His ideas changed philosophy, history and economics irreversibly.

January 2012

Introduzione” a Karl Marx, Lineamenti di critica dell’economia politica. Grundrisse

I. I Grundrisse e l'appuntamento con la rivoluzione

Il 1857 fu segnato dallo scoppio della prima crisi finanziaria internazionale della storia. Negli anni che avevano preceduto questo episodio, Marx aveva costantemente seguito tutti i principali avvenimenti economici e si era convinto cha l’avvento di una crisi avrebbe determinato le condizioni per una nuova stagione di rivolgimenti sociali in tutta l’Europa.

January 2012

História, produção e método na "Introdução" de 1857

Em 1857, Marx estava convencido de que a crise financeira que se desenvolvia em nível internacional tinha criado as condições para um novo período revolucionário em toda a Europa. Ele havia esperado por esse momento desde os levantes populares de 1848 e agora, que ele parecia haver finalmente chegado, Marx não queria que os acontecimentos o apanhassem despreparado. Por isso, decidiu retomar seus estudos econômicos e dar-lhes uma forma acabada.

January 2012

Marx, la crisis y los Grundrisse

Marx escribió los Grundrisse durante su exilio en Londres, en uno de los momentos más difíciles de su
vida, al tiempo que arreciaba la primera crisis financiera mundial. “Los capitalistas que tantochillan contra el ‘derecho al trabajo’ exige[n] ahorapor doquier […] el ‘derecho al beneficio’, endetrimento de la comunidad ”, escribía Marx a Engels en 1857

January 2012

Revisiter le Concept D'aliénation chez Marx

L'aliénation fait sans doute partie de théories les plus importantes et les plus débattues au xxe siècle et la conception qu’en a élaboré Marx a joué un rôle déterminant dans le cadre des discussions sur ce thème.

January 2012

Marx-Engels Gesamtausgabe (MEGA²), IV Abteilung, Band 12

Marx and Engels are still without an unabridged and scientific edition of their works, despite the widespread dissemination of their writings.

December 2011

Karl Marx: O charme indiscreto da incompletude

Com a retomada, em 1998, das publicacões da Marx-Engels-Gesamtausgabe (MEGA2), o pensamento de Karl Marx pode ser recuperado, de maneira não instrumental, por pesquisadores do mundo todo.
September 2011

『그룬트리세』의 비판적 해석 - 1857년 ‘서설’에서 역사, 생산, 방법

1857년에 마르크스는 국제적 차원으로 확대되던 금융위기가 유럽에서 새로운 혁 명적 시기의 조건들을 만들었다고 확신했다. 어디서부터 시작해야 하는가?

August 2011

Penyebaran dan Penerimaan Manifesto Komunis di Italia: Dari Asal hingga 1945

Berbeda dari perkiraan yang menyebutkan bahwa setelah 1989 Karl Marx akan terlupakan, Marx justru kembali menjadi perhatian para akademisi di dunia. Seratus enampuluh tahun setelah ditulis, Manifesto Komunis kembali dirayakan sebagai teks dengan prediksi dahsyat tentang perkembangan kaum kapitalis dalam skala dunia. Artikel ini mempertimbangkan bagaimana tulisan Marx dan Engels diterjemahkan dan diterima di Italia, dari pertama kali terbit pada tahun 1889 sampai 1945, dan lebih luas lagi, mengeksplorasi interpretasi keliru dari keberadaan karya-karya Marx di Italia.

June 2011

Marx et la critique de l'économie politique (1)

Contrairement aux prévisions qui en avaient annoncé l’oubli de manière dé nitive, durant les dernières années, Marx s’est présenté de nouveau sur la scène de l’histoire et, en de nombreux endroits du monde, sur les étals des libraires, on a vu revenir nombre de ses textes, en réimpression ou dans de nouvelles éditions.

 

June 2011

MEGA2与另一个马克思——马塞罗·默斯托访谈 [MEGA2 Yu Ling Yi Ge Ma Ke Si——Ma Sai Luo. Mo Si Tuo Fang Tan]

May 2011

마르크스 소외 개념에 대한 재논의

소외는 20세기 동안 가장 중요하게 또 가장 널리 논쟁된 주제 중 하나다. 1844년 경제학 철학 수고나 그룬트리세와 같이, 이전에는 알려지지 않았던 소외에 대한 마르크스의 생각을 담고 있는 저서들이 출판되면서 소외 이론의 변화와 보급에 중 요한 역할을 했다.

May 2011

파리의 마르크스- 1844년의 수고와 노트

이 논문은 마르크스가 파리에 처음으로 머물던 시절에 수행한 이론 작업에 주목 한다. 마르크스의 지적 발전 과정으로 볼 때, 이 시기는 그의 체계적인 정치경제학 연구에 결정적 전환점이 된다.

April 2011

La Marx-Engels-Gesamtausgabe (MEGA²) y el redescubrimiento de Marx

Introducción

Sobre mil socialistas, quizás uno solo haya leído una obra económica de Marx, sobre mil antimarxistas, ni siquiera uno ha leído a Marx [i] .

January 2011

Marx en París: Los Manuscritos-economico-filosóficos del 1844

París, capital del mundo nuevo

París es una “monstruosa maravilla, conjunto estupefaciente de movimientos, máquinas y pensamiento, la ciudad de las cien mil novelas, la cabeza del mundo” [1]. Así describía Balzac, en unos de sus cuentos, el efecto que la capital francesa producía sobre todos los que no la conocían a fondo.

January 2011

Открывая заново Карла Маркса

Первое издание полного собрания сочиненийMarx Engels Gesamtausga- be (MEGA) началось лишь в 1920-х гг. по инициативе Давида Борисовича Рязанова, директора Института Маркса — Энгельса в Москве. Это пред- приятие застопорилось, однако, вследствие бурных событий междуна- родного рабочего движения, которое часто скорее препятствовало, чем благоприятствовало публикации MEGA. Сталинские чистки в Совет- ском Союзе, коснувшиеся и ученых, которые работали над проектом, а также подъем фашизма в Германии привели к скорому прекращению издания1.

January 2011

《大纲》在世界上的传播和被接受 导言 [Dagangzaishijieshang de chuanbo he beijieshou]

一、 1858-1953 : 百年孤独

马克思在1858年5月为了《政治经济学批判》(Contribution to the Critique of Political Economy )的工作已经放弃了《大纲》,马克思写《政治经济学批判》的过程中使用了《大纲》的一部分,然后几乎再也没动过它。

January 2011

La ripresa della pubblicazione della Marx-Engels-Gesamtausgabe. Recenti acquisizioni filologiche e nuove interpretazioni critiche dell’opera di Marx.

I. L’incompiutezza di Marx e la sistematizzazione dei marxismi

Pochi uomini hanno scosso il mondo come Karl Marx. Alla sua scomparsa, passata pressoché inosservata, fece immediatamente seguito, con una rapidità che nella storia ha rari esempi ai quali poter essere confrontata, l’eco della fama. Ben presto, il nome di Marx fu sulle bocche dei lavoratori di Chicago e Detroit, così come su quelle dei primi socialisti indiani a Calcutta. La sua immagine fece da sfondo al congresso dei bolscevichi a Mosca dopo la rivoluzione. Il suo pensiero ispirò programmi e statuti di tutte le organizzazioni politiche e sindacali del movimento operaio, dall’intera Europa sino a Shanghai. Le sue idee hanno irreversibilmente stravolto la filosofia, la storia, l’economia.

January 2011

Marxin MEGA-paluu

Vuosien tauon jälkeen Marxin koottujen te- osten lopullisen laitoksen työstäminen on täydessä vauhdissa. Siihen saadaan mukaan Marxin ja Engelsin julkaistut työt, kaikki tunnettu kirjeenvaihto ja monet monituiset muistivihot, joiden kirjoitukset ovat perustavan tärkeitä Marxin ajattelun kehityksen ymmärtämiseksi. Hankkeesta tulee esiin erilainen, vähemmän dogmaattinen Marx.

January 2011

《大纲》时代马克思的生活

关于1857—1858年的传记研究

与革命相约

1848年的欧洲被由政治自由和社会正义原则所引起的无数一连串的民众起义所震撼。新生的工人运动的弱点,资产阶级对其最初抱有的这些理想的放弃,以及猛烈的军事镇压,导致了各个地方的革命起义的失败,反动力量牢固地重新控制了国家政府。

January 2011

1857 年的历史、生产的总体性和科学方法——《导言》

引言

1857年,马克思认为国际范围的金融危机为欧洲新的革命时期创造了条件。他从1848年的群众起义以来就一直在等待这个时刻,现在看起来这个时候终于要到来了,他不想在他还没有准备好的时候就遭遇事件的爆发。因此他决定重拾他的经济学研究,并给予它们一个完成的形式。 

January 2011

导言

一、遇到政治经济学

政治经济学并不是令马克思着迷的第一个知识领域:它在马克思的青年时代才成为德国的一个学科,他只是在研修了其他各门学科以后才开始遇到政治经济学的。 

January 2011

A formação da crítica de Marx à economia política: dos estudos de 1843 aos Grundrisse

I. Introdução

Apesar das previsões de que a obra de Marx seria relegada ao esquecimento eterno, ela retornou ao cenário histórico nos anos recentes e diversos de seus textos re-apareceram nas prateleiras das livrarias em várias partes do mundo.

January 2011

Karl Marx’ın yeniden keşfi

Çok az insan dünyayı Karl Marx’ın sarstığı kadar sarstı. Sessiz sedasız öldükten sonra, ünü tarihte eşi benzeri görülmemiş şekilde hemen dalga dalga yayıldı. İsmi kısa sürede Detroit ve Chicago’daki işçilerin, Kalküta’daki ilk Hintli sosyalistlerin ağızlarındaydı. Devrim sonrası Moskova’da, Bolşeviklerin kongresinin arka fonunda onun resmi asılıydı. Avrupa’dan Şangay’a siyasi örgütlerin ve sendikaların programlarını, tüzüklerini onun düşünceleri etkiledi.

January 2011

Il Manifesto del Partito Comunista in Italia. Dalle origini al 1945

I. Prologo

In Italia, le teorie di Marx hanno goduto di una popolarità straordinaria. Ispirando partiti, organizzazioni sindacali e movimenti sociali hanno influito, come nessun’altra, alla trasformazione della vita politica nazionale. Diffusesi in ogni campo della scienza e della cultura ne hanno mutato, irreversibilmente, l’indirizzo e lo stesso lessico. Concorrendo alla presa di coscienza della propria condizione delle classi subalterne, sono state il principale strumento teorico nel processo di emancipazione di milioni di donne ed uomini.

January 2011

Marx-Engels Gesamtausgabe (MEGA) ja Marxin uudelleen löytäminen

Vaikka Marxin kuolemaa tuskin huomiotiin, kantautui hänen maineensa silti nopeasti niin laajalle, ettei historiasta juuri löydy vastaavaa.

January 2011

马克思思想在意大利的传播与接受——以《共产党宣言》为例作者:[加]马塞洛·马斯托     [Makesi sixiangzaiyidali de chuanboyujieshou——Yi Gong chan dang xuanyan weili]

由于理论争议和政治原因,国际学界对马克思思想的研究兴趣曾一度(特别是在20世纪80年代末)低落。然而,呼吁马克思回归的声音却一直没有消失,

December 2010

Verbreitung und Rezeption der, Grundrisse’ in der Welt

Ein Beitrag zur Geschichte des Marxismus [1]

I. Die Finanzkrise von 1857 und die‚ Grundrisse’

1857 brachen die wirtschaftlichen Turbulenzen, anders als in den vorangegangenen Krisen, nicht in Europa sondern in den Vereinigten Staaten von Amerika aus. In den ersten Monaten des Jahres dehnten die New Yorker Banken den Umfang ihrer Kredite weiter aus, trotz des Rückgangs der Einlagen. Die daraus resultierende Steigerung der spekulativen Aktivitäten belastete zusätzlich das allgemeine wirtschaftliche Umfeld, so dass die nach der Insolvenz der New Yorker Niederlassung der Ohio Versicherungsgesellschaft ausgebrochene Panik zu zahlreichen Bankrotten führte. Der Verlust des Vertrauens in das Bankensystem löste eine allgemeine Kreditverknappung aus, führte zum Rückzug von Bankeinlagen und der Unterbrechung von Bargeldzahlungen.

Im Bewusstsein der außerordentlichen Bedeutung dieser Ereignisse machte sich Karl Marx sofort an die Arbeit. Am 23. August 1857 – dem Tag vor dem Zusammenbruch von Ohio-Leben, der die Öffentlichkeit in Panik versetzte – begann er mit seiner ‚Einführung’ in die Ökonomie; der explosionsartige Ausbruch der Krise hatte ihm jenen zusätzlichen Anstoß gegeben, der in den vorangegangen Jahren gefehlt hatte. Nach der Niederlage von 1848 hatte Marx ein ganzes Jahrzehnt politischer Rückschläge und tiefer persönlicher Isolierung erlebt. Im Ausbruch der Krise sah er die Möglichkeit, an einer neuen Runde sozialer Unruhen beteiligt zu sein. Dabei betrachtete die Analyse der wirtschaftlichen Erscheinungen als seine vordringlichste Aufgabe; diese Arbeit würde am Beginn einer Revolution außerordentlich wichtig sein. Das bedeutete, dass er die so lange geplante Arbeit so schnell wie möglich schreiben und veröffentlichen musste.

Von New York aus erfasste die Krise rasch den Rest der Vereinigten Staaten von Amerika und, innerhalb weniger Wochen, alle Weltmarktzentren Europas, Südamerikas und des Ostens. Sie war damit die erste internationale Finanzkrise der Geschichte. Die Berichte über diese Ereignisse versetzten Marx geradezu in euphorische Stimmung und lösten eine enorme intellektuelle Produktivität aus. Die Zeit zwischen Sommer 1857 und Frühjahr 1858 waren eine der fruchtbarsten Perioden seines Lebens: In wenigen Monaten produzierte er mehr als in den vorangegangenen Jahren. Im Dezember 1857 schrieb er an Engels: „Ich arbeite wie toll die Nächte durch an der Zusammenfassung meiner Ökonomischen Studien, damit ich wenigstens die Grundrisse im klaren habe bevor dem deluge.“ Bei dieser Gelegenheit wies er auch darauf hin, dass seine Vorhersage einer unvermeidlichen Krise doch nicht so unbegründet gewesen sei, da „der ‚Economist’ vom letzten Sonnabend erklärt, die Endmonate von 1853, durch ganz 1854, Herbst 1855 und ‚the sudden changes of 1856’ habe Europa immer nur hair-breadth escape vom impending crash gehabt.“ [2]

Marx’ Arbeit war bemerkenswert und weit reichend. Zwischen August 1857 bis Mai 1858 schrieb er acht Notizhefte voll, bekannt als ‚Grundrisse’, während er gleichzeitig als Korrespondent der ‚New-York Tribune’ Dutzende von Artikeln verfasste, unter anderem über den Verlauf der Krise in Europa. Getrieben durch die Notwendigkeit, seine wirtschaftlichen Verhältnisse zu verbessern, entschloss er sich, eine Anzahl von Einträgen für ‚The New American Cyclopädia’ zu verfassen. Außerdem schrieb er zwischen Oktober 1857 und Februar 1858 drei Bücher mit Exzerpten, die „Krisen Notizbüchern“ genannt werden.[3] Anders als die früheren Exzerpte handelte es sich nicht um Zusammenfassungen aus Arbeiten von Ökonomen; sie bestanden vielmehr aus einer großen Menge von Tageszeitungen entnommenen Notizen über wichtige Entwicklungen der Krise, über Trends an den Aktienbörsen, Schwankungen des Außenhandels und wichtige Unternehmenszusammenbrüche in Europa, in den USA und in anderen Teilen der Welt. Ein Brief an Engels vom Dezember zeigt, wie intensiv er arbeitete:

„Ich arbeite ganz kolossal, meist bis 4 Uhr morgens. Die Arbeit ist nämliche eine doppelte: 1. Ausarbeitung der Grundzüge der Ökonomie. (Es ist durchaus nötig, für das Publikum au fond der Sache zu gehen und für mich, individually, to get rid of this nightmare);

2. Die jetzige Krisis. Darüber – außer den Artikeln an die ‚Tribune’ – führe ich bloß Buch, was aber bedeutend Zeit wegnimmt. Ich denke, dass wir about Frühling zusammen ei n Pamphlet über die Geschichte machen, als Wiederankündigung beim deutschen Publico – dass wir wieder und noch da sind, always the same.“[4]

Was die ‚Grundrisse’ betrifft so skizzierte Marx in der letzten Augustwoche ein Notizheft ‚M’, das als Einleitung dienen sollte; dann, Mitte Oktober, fuhr er mit weiteren sieben Notizheften fort (I-VII). Das erste und Teile des zweiten enthalten das so genannte Kapitel über das Geld, welches Geld und Wert behandelt; in den verbleibenden Notizheften schrieb er das so genannte Kapitel über das Kapital. Darin widmet er hunderte von Seiten dem Prozess der Produktion und Zirkulation des Kapitals und behandelt einige der wichtigsten Themen des ganzen Manuskripts, so das Konzept des Mehrwerts und jene ökonomischen Formationen die der kapitalistischen Produktionsweise vorangingen. Gegen Ende Februar 1858 schrieb er an Lassalle:

„Ich habe in fact die finale Ausarbeitung seit einigen Monaten unter der Hand. Die Sache geht aber sehr langsam voran, weil Gegenstände, die man seit vielen Jahren zum Hauptobjekt seiner Studien gemacht, sobald schließlich mit ihnen abgerechnet werden soll, immer wieder neue Seiten zeigen und neue Bedenken sollizitieren. … Die Arbeit, um die es sich zunächst handelt, ist Kritik der ökonomischen Kategorien oder, if you like, das System der bürgerlichen Ökonomie kritisch dargestellt. Es ist zugleich Darstellung des Systems und durch die Darstellung Kritik desselben. Ich bin keineswegs klar, wie viel Druckbogen das ganze machen wird. … After all, schwant es mir, dass jetzt, wo ich nach 15jährigen Studien so weit, Hand an die Sache legen zu können, stürmische Bewegungen von außen wahrscheinlich intefere werden.“[5]

Tatsächlich gab es jedoch keinerlei Anzeichen für die lange erwartete revolutionäre Bewegung die zusammen mit der Krise entstehen sollte; ein anderer Grund für Marx’ Unfähigkeit, das Manuskript abzuschließen, war die Erkenntnis, dass er immer noch weit davon entfernt war, das Material voll zu beherrschen. Die ‚Grundrisse’ blieben daher nur ein grober Entwurf. Nachdem er das Kapitel über das Geld sorgfältig in ein Manuskript Originaltext des zweiten und Anfang des dritten Kapitels des Beitrags zur Kritik der politischen Ökonomie umgearbeitet hatte, veröffentlichte er 1859 ein kleines Buch das keine öffentliche Resonanz fand: Ein Beitrag zur Kritik der politischen Ökonomie. Weitere acht Jahre fieberhafter Studien und enormer intellektueller Anstrengungen würden vergehen, bevor der erste Band des Kapital veröffentlicht wurde.

II. 1858-1953: 100 Jahre Einsamkeit

Nachdem er die Arbeit an den ‚Grundrissen’ zugunsten von ‚Ein Beitrag zur Kritik der politischen Ökonomie’ aufgegeben hatte, nutze er Teile um letzteren Text zusammenzustellen; dann aber bezog sich praktisch niemals mehr auf ihn. Obwohl er durchaus gewohnt war, frühere Arbeiten zu erwähnen, ja sogar ganze Passagen aus ihnen zu übertragen, enthält keine der Vorarbeiten zum ‚Kapital’, mit Ausnahme derjenigen von 1861-63, irgendeinen Bezug auf die ‚Grundrisse’. Das Manuskript ruhte zusammen mit allen anderen Entwürfen die zu nutzen er nicht beabsichtigte, als er durch spezifischerer Probleme in Anspruch genommen wurde.

Obwohl das natürlich nicht sicher ist, so ist doch wahrscheinlich, dass selbst Friedrich Engels die ‚Grundrisse’ nicht gelesen hat. Wie bekannt konnte Marx vor seinem Tod nur den ersten Band des ‚Kapital’ fertig stellen; die unfertigen Manuskripte für den zweiten und dritten Band wurden von Engels ausgewählt und für die Veröffentlichung zusammengestellt. Dabei muss er Dutzende von Notizheften mit vorläufigen Entwürfen des ‚Kapital’ durchgesehen haben und es ist daher zu vermuten, dass er bei der Ordnung der Papierberge auch die ‚Grundrisse’ durchgeblättert hat und zu dem Schluss gekommen war, dass es sich dabei um eine sehr frühe Fassung der Arbeit seines Freundes handelte – geschrieben sogar noch vor ‚Ein Beitrag zu Kritik der Politischen Ökonomie’ von 1859 – die daher für seine Zwecke nicht zu gebrauchen war. Im Übrigen erwähnte Engels die ‚Grundrisse’ an keiner Stelle, weder in seinen Vorworten zu den beiden Bänden des ‚Kapital’ die er für den Druck durchsah noch in einem von seinen zahlreichen Briefen.

Nach Engels Tod wurde ein großer Teil von Marx’ Originalmanuskripten im Archiv der Sozialdemokratischen Partei Deutschlands (SPD) in Berlin archiviert, wo man sie mit äußerster Nachlässigkeit behandelte. Politische Konflikte innerhalb der Partei verhinderten die Veröffentlichung von umfangreichem und wichtigem Material, das Marx hinterlassen hatte; diese führten vielmehr zu einer Zerstreuung der Manuskripte und machten die Herausgabe einer vollständigen Ausgabe seiner Werke für lange Zeit unmöglich. Ebenso wenig übernahm jemand die Verantwortung für ein vollständiges Verzeichnis von Marx’ Nachlass, so dass die ‚Grundrisse’ in den übrigen Papieren vergraben blieben.

Der einzige Teil, der in dieser Periode das Licht erblickte, war die ‚Einleitung’, die Karl Kautsky 1903 in ‚Die Neue Zeit’ veröffentlichte, zusammen mit einer Notiz, die den Text als ‚fragmentarischen Entwurf’ vom 23.August 1857 vorstellte. Indem er ihn als Einleitung zu Marx’ opus magnum vorstellte, betitelte Kautsky den Text mit „Einleitung zu einer Kritik der Politischen Ökonomie“ und behauptete, dass dieser „trotz des fragmentarischen Charakters“ eine ganze Reihe neuer Gesichtspunkte eröffne (Marx 1903: 710). Tatsächlich gab es viel Interesse an dem Text: Übersetzungen ins Französische (1903) und ins Englische (1904) folgten. Er erregte breite Aufmerksamkeit nachdem Kautsky ihn 1907 als Anhang zu ‚Ein Beitrag zur Kritik der Politischen Ökonomie’ veröffentlicht hatte. Mehrere Übersetzungen folgten – darunter ins Russische (1922), ins Japanische (1926), ins Griechische (1972) und ins Chinesische (1930) – und er wurde einer der am meisten kommentierten Texte von Marx’ theoretischen Arbeiten.

Während der ‚Einleitung’ das Glück lächelte blieben die ‚Grundrisse’ selbst für lange Zeit unbekannt. Man kann kaum glauben dass Kautsky zusammen mit der ‚Einleitung’ nicht auch das ganze Manuskript entdeckt hatte, aber er erwähnte es niemals. Und als er etwas später, zwischen 1905 und 1910, beschloss, einige der bislang unbekannten Schriften von Marx zu veröffentlichen, konzentrierte er sich auf Material aus den Jahren 1861-63, das er mit ‚Theorien über den Mehrwert’ betitelte.

Die ‚Grundrisse’ wurden erst 1923 von David Ryazanov entdeckt, dem Direktor des Marx-Engels Instituts (MEI) in Moskau und Organisator der Marx-Engels Gesamtausgabe (MEGA), den vollständigen Arbeiten von Marx und Engels. Nach Durchsicht des ‚Nachlasses’ in Berlin verfasste er einen Bericht für die Sozialistische Akademie in Moskau über den schriftlichen Nachlass von Marx und Engels und machte in diesem Zusammenhang die ‚Grundrisse’ bekannt: „Ich fand unter Marx’ Papieren acht weitere Notizhefte mit ökonomischen Studien … Das Manuskript kann auf Mitte der 1850er Jahre datiert werden und enthält den ersten Entwurf von Marx’ Arbeit (Das Kapital), dessen Titel er zu dieser Zeit aber noch nicht festgelegt hatte; es enthält auch die erste Version seines ‚Ein Beitrag zur Kritik der Politischen Ökonomie.“ [6] (Ryazanov 1925: 393-4)

„In einem dieser Notizhefte“, fährt Ryazanov fort, „fand Kautsky die ‚Einleitung’ zu ‚Ein Beitrag zur Kritik der Politischen Ökonomie’„. Diese vorbereitenden Manuskripte für das ‚Kapital’ seien „außergewöhnlich interessant, da sie uns über die Geschichte von Marx’ intellektueller Entwicklung und seine Arbeits- und Forschungsmethoden informieren.“ (Ryazanov 1925: 394)

Im Rahmen einer Vereinbarung zwischen dem MEI, dem Institut für Sozialforschung in Frankfurt und der Sozialdemokratischen Partei Deutschlands (die immer noch die Treuhandschaft über den Marx-Engels ‚Nachlass’ hatte) die Veröffentlichung der MEGA betreffend wurden die ‚Grundrisse’ zusammen mit vielen anderen unveröffentlichten Schriften abgelichtet und von Spezialisten in Moskau analysiert. Zwischen 1925 und 1927 katalogisierte Pavel Veller vom MEI alles vorbereitende Material für das ‚Kapital’, wobei die ‚Grundrisse’ an erster Stelle standen. 1931 war das Manuskript vollständig entziffert und abgeschrieben. 1933 wurde ein Teil als ‚Kapitel über das Geld’ auf Russisch veröffentlicht; zwei Jahre später folgte ein deutsche Ausgabe. Schließlich erwarb das Marx-Engels-Lenin Institut (MELI, Nachfolger des MEI) sechs der acht Notizhefte, so dass die verbliebenen editorischen Probleme gelöst werden konnten.

1939 erschien schließlich Marx’ letztes wichtiges Manuskript in Moskau – eine große Arbeit aus einer seiner fruchtbarsten Perioden – mit dem von Veller formulierten Titel ‚Grundrisse der Kritik der politischen Ökonomie (Rohentwurf) 1857-1858’. Zwei Jahre später folgte ein ‚Anhang’, der Marx’ Kommentare zu Ricardos ‚Grundsätze der politischen Ökonomie und der Besteuerung’, seine Notizen zu Bastiat und Carey, sein Inhaltsverzeichnis der ‚Grundrisse’ und vorbereitende Arbeiten (‚Urtext’) zum ‚Beitrag zur Kritik der politischen Ökonomie’ von 1859 enthielt. Das Vorwort des MELI zur Ausgabe von 1939 hob dessen außerordentliche Bedeutung hervor: „Das Manuskript von 1857-1858, das hiermit erstmals in voller Länge veröffentlicht wird, stellt eine entscheidende Phase in Marx’ ökonomischen Arbeiten dar.“ (Marx-Engels-Lenin-Institut 1939, VII)

Obwohl editorische Prinzipien und die Form der Veröffentlichung ähnlich waren, wurden die ‚Grundrisse’ nicht in die MEGA aufgenommen sondern erschienen als gesonderte Publikation. Die zeitliche Nähe zum Zweiten Weltkrieg führte aber dazu, dass die Arbeit praktisch unbekannt blieb: Die dreitausend Exemplare wurden selten und nur wenige gelangten über die Grenze der Sowjetunion. Die ‚Grundrisse’ gehörten auch nicht zur ‚Sochinenya’ von 1928-1947, der ersten Ausgabe der Werke von Marx und Engels; erst 1953 kam es zu einer Wieder-Veröffentlichung auf Deutsch. Obwohl es erstaunlich ist, dass ein Text wie die ‚Grundrisse’ in der Stalin-Zeit überhaupt erscheinen konnte, da er in Bezug auf den Grundkanon des ‚Diamat’, der sowjetischen Fassung des ‚Dialektischen Materialismus’ sicherlich als häretisch gelten konnte, muss man sich vergegenwärtigen, dass es damals die wichtigste von Marx’ Schriften war, die nicht in Deutschland verfügbar war. Seine Veröffentlichung in Ostberlin mit einer Auflage von 30.000 Exemplaren war Teil der Feierlichkeiten zum Karl Marx Jahr, d.h. dem siebzigsten Todesjahr und dem 135. Geburtsjahr.

Geschrieben 1857-58 waren die ‚Grundrisse’ also erst ab 1953 weltweit verfügbar, nach hundert Jahren Einsamkeit.

III. Fünfhunderttausend Exemplare auf der Welt verfügbar

Trotz der großen Resonanz auf dieses neue Vormanuskript zum ‚Kapital’ und obwohl ihm ein großer theoretischer Wert zugemessen wurde, erschienen Ausgaben in anderen Sprachen nur allmählich.

Zunächst war es ein weiterer Abschnitt aus den ‚Grundrissen’, nach der ‚Einleitung’, der einige Aufmerksamkeit auf sich zog: die „Formen, die der kapitalistischen Produktion vorhergehn“. Er wurde 1939 ins Russische übersetzt, und dann 1947-48 vom Russischen ins Japanische. In der Folge sicherte die gesonderte Herausgabe dieses Abschnitts auf Deutsch und eine Übersetzung ins Englische eine breite Leserschaft: Die Deutsche Fassung, die 1952 als Teil der ‚Kleine Bücherei des Marxismus-Leninismus’ erschien, war die Grundlage für Ungarische und Italienische Übersetzungen (1953 bzw. 1954); die Englische Version, veröffentlich 1964, trug zur Verbreitung in anglophonen Ländern und, durch Übersetzungen in Argentinien (1966) und Spanien (1967), in der spanischsprachigen Welt bei. Der Herausgeber der englischen Ausgabe, Eric Hobsbawn, verfasste ein Vorwort, das die Bedeutung des Textes hervorhob: Die ‚vorkapitalistischen Formationen’, schrieb er, waren Marx’ „systematischster Versuch, das Problem der geschichtlichen Entwicklung zu erfassen“, und „es kann ohne Zögern festgestellt werden, dass jede Marxistische Geschichtsdiskussion, die diesen nicht in Betracht zieht … erneut in ihrem Licht überprüft werden muss.“ (Hobsbawn 1964: 10) Tatsächlich befassten sich weltweit immer mehr Forscher mit diesem Text, der in vielen Ländern veröffentlicht wurde und überall weitreichende historische und theoretische Debatten hervorrief.

Vollständige Übersetzungen der ‚Grundrisse’ begannen in den späten 1950er Jahren zu erscheinen. Ihre Verbreitung war ein langsamer aber unaufhaltsamer Prozess, der schließlich eine gründlichere und in gewissem Sinne veränderte Einschätzung von Marx’ Werk erlaubte. Die besten Interpreten der ‚Grundrisse’ gingen vom deutschen Original aus; eine breitere Aufnahme des Textes – von Forschern, die kein Deutsch konnten, aber vor allem durch politisch Engagierte und Studenten – war aber erst nach der Übersetzung in verschiedene Nationalsprachen zu registrieren.

Die ersten erschienen im Fernen Osten: in Japan (1958-65) und China (1962-78). Eine Russische Ausgabe kam erst 1968/69 in der Sowjetunion heraus, als zweite, erweiterte Ausgabe der ‚Sochineniya’ (1955-66). Dass die ‚Grundrisse’ nicht Teil der vorangegangenen Ausgabe gewesen waren ist folgenreich, denn dies führte dazu, dass sie nicht in die Marx-Engels Werke (MEW) von 1956-68 aufgenommen wurden, die die sowjetische Auswahl der Texte nachvollzog. In den MEW – der am meisten benutzten Ausgabe der Werke von Marx und Engels und gleichzeitig Quelle der meisten Übersetzungen in andere Sprachen – fehlten die ‚Grundrisse’ bis zur Veröffentlichung als Ergänzungsband im Jahre 1983.

Die ‚Grundrisse’ begannen sich in Westeuropa erst in den späten 1960ern zu verbreiten. Die erste Übersetzung erschien in Frankreich (1967/68), war aber von minderer Qualität und musste 1980 durch eine originalgetreuere Version ersetzt werden. Eine Italienische Ausgabe folgte zwischen 1968 und 1970, wobei die Initiative, wie in Frankreich, von einem Verlag ausging, der von der Kommunistischen Partei unabhängig war.

Die nächste Übersetzung erfolgte in den 1970er Jahren ins Spanische. Klammert man die 1970/71 in Kuba veröffentliche Fassung aus, die von geringerer Bedeutung war, weil sie aus dem Französischen übersetzt war und nur auf der Insel zirkulierte, so wurde die erste ordentliche Spanische Version in Argentinien zwischen 1971 und 1976 vollendet. Es folgten weitere drei Übersetzungen, die gemeinsam in Spanien, Argentinien und Mexiko durchgeführt wurden, womit das Spanische die Sprache war, in der es die meisten Übersetzungen der ‚Grundrisse’ gab.

Der Englischen Fassung ging 1971 eine Sammlung von Auszügen voran, deren Herausgeber, David McLellan, große Erwartungen beim Leser erweckte: „Die ‚Grundrisse’ sind viel mehr als eine Rohfassung des ‚Kapital’ (McLellan 1971: 2); tatsächlich enthalten sie, mehr als alle anderen Arbeiten, eine „Zusammenfassung verschiedener von Marx’ Gedankensträngen … In gewissem Sinne ist keines von Marx’ Werken vollständig, aber die vollständigste unter ihnen sind die ‚Grundrisse’“(Mc Lellan 1971: 14/15). Die Übersetzung des Gesamttextes erschien schließlich 1973, zwanzig Jahre nach dem deutschen Original. Der Übersetzer, Martin Nicolaus, schrieb im Vorwort: „Außer ihrem großen biographischen und historischen Wert erschließen sie (die ‚Grundrisse’) zusätzliches Material und stellen die einzige vollständige Skizze von Marx’ polit-ökonomischem Projekt dar …Die ‚Grundrisse’ fordern heraus und sind ein Test für jede bisher versuchte ernsthafte Interpretation von Marx (Nicolaus 1973: 7).

Die 1970er Jahre waren auch das kritische Jahrzehnt für Übersetzungen in Osteuropa. Nachdem die Sowjetunion grünes Licht gegeben hatte, gab es kein Hindernis mehr für die Veröffentlichung in den abhängigen Ländern: Ungarn (1972), Tschechoslowakei (1971-77 in Tschechisch, 1974-75 in Slowakisch), Rumänien (1972-74), ebenso Jugoslawien (1979). Im gleichen Zeitraum wurden zwei konkurrierende Dänische Editionen mehr oder weniger gleichzeitig auf den Markt gebracht: eine von einem mit der Kommunistischen Partei verbundenen Verlag (1975-78), die andere durch ein der Neuen Linken nahe stehendes Haus (1975-77).

In den 1980er Jahren wurden die ‚Grundrisse’ auch im Iran übersetzt (1985-87), wo es die erste wirklich originalgetreue Herausgabe einer Marx’schen Arbeit darstellte. Außerdem erschienen sie in einer Reihe weiterer Europäischer Länder. Die Slowenische Ausgabe kam 1985 heraus, die Polnische und Finnische 1986 (letztere mit sowjetischer Unterstützung).

Mit der Auflösung der Sowjetunion und dem Ende dessen was als ‚real existierender Sozialismus’ bekannt war und was in Wirklichkeit eine offensichtliche Negation des Marxschen Denkens war, ging die Veröffentlichung von Marx’ Schriften deutlich zurück. Trotzdem wurden die ‚Grundrisse’ weiter in andere Sprachen übersetzt, selbst in den Jahren, als lediglich jene Leute ihren Autor erwähnten, die ihn mit absoluter Sicherheit für tot und vergessen erklärten. Ausgaben in Griechenland (1989-92), der Türkei (1999-2003), Südkorea (2000) und Brasilien (geplant für 2008) machten es zu dem Marxschen Werk mit den meisten Übersetzungen der letzten zwei Jahrzehnte.

Alles in allem wurde der vollständige Text der ‚Grundrisse’ in 22 Sprachen [7] übersetzt, bei insgesamt 32 unterschiedlichen Fassungen. Ohne die Auswahltexte wurden mehr als 500.000 Exemplare gedruckt[8] - eine Zahl, die den Autor wohl überrascht haben würde, hatte er den Text doch nur in größter Eile verfasst um seine bisherigen ökonomischen Studien zusammen zu fassen.

IV. Leser und Interpreten

Die Geschichte der Rezeption und der Verbreitung der ‚Grundrisse’ hat spät begonnen. Der Grund dafür ist, außer den Windungen und Wendungen der Wiederentdeckung, sicherlich die Komplexität des fragmentarischen und grob skizzierten Manuskripts selbst, das so schwer zu interpretieren und in andere Sprachen zu übertragen ist. Diesbezüglich hat der maßgebliche Forscher bemerkt: „Als der Verfasser dieser Arbeit im Jahre 1948 das Glück hatte, eines der damals sehr seltenen Exemplare des Marxschen ‚Rohentwurfs’ zu sichten … wurde ihm bald klar, dass es sich um ein für die marxistische Theorie grundlegendes Werke handelt, das aber wegen seiner eigentümlichen Form und seiner teilweise schwerverständlichen Ausdrucksweise kaum geeignet ist, in breite Leserkreise einzudringen.“ (Rosdolsky 1968: 7)

Daher verfaßte Rosdolsky eine erklärende Darstellung und eine kritische Analyse des Textes. Das Ergebnis war „Zur Entstehungsgeschichte des Marxschen ‚Kapital’. Der Rohentwurf des ‚Kapital’ 1857-58“, die 1968 auf deutsch erschien. Dies ist die erste und immer noch wichtigste Monographie zu den ‚Grundrissen’. Durch Übersetzungen in viele Sprachen regte es die Veröffentlichung und Verbreitung von Marx’ Werk an und beeinflusste erheblich die ihm folgenden Interpreten.

1968 war überhaupt ein bedeutsames Jahr für die ‚Grundrisse’. Zusätzlich zu Rosdolskys Buch erschien der erste Aufsatz in Englisch in der März/April-Ausgabe der ‚New Left Review’: Martin Nicolaus’ „Der unbekannte Marx“ hatte das Verdienst, die ‚Grundrisse’ besser bekannt zu machen und die Notwendigkeit einer vollständigen Übersetzung aufzuzeigen. In der Zwischenzeit beeinflussten die ‚Grundrisse’ einige der Akteure der Studentenrevolten in Deutschland und Italien, die, indem sie sich durch die Text arbeiteten, von seinem radikalen und explosiven Inhalt beeindruckt waren. Die Faszination war unwiderstehlich insbesondere für jene Anhänger der Neuen Linken, die die Auslegung von Marx durch den offiziellen Marxismus-Leninismus überwinden wollten.

Auf der anderen Seite änderten sich die Zeiten auch im Osten. Nach einer Anfangszeit, in der die ‚Grundrisse’ fast vollständig ignoriert oder mit Zurückhaltung behandelt worden waren, erschien 1965 in der Sowjetunion und 1976 in der DDR Wygodski’s einführende Studie „Istoriya odnogo velikogo otkrytiya Karla Marxa“ (Die Geschichte einer großen Entdeckung. Über die Entstehung des Werkes ‚Das Kapital’ von Karl Marx), der eine völlig andere Richtung einschlug. Er bezeichnete es als das „Werk eines Genies“, das den Leser „in Marx’ schöpferisches Laboratorium“ führt und so die Gelegenheit gebe, „Schritt für Schritt den Prozeß zu verfolgen, in dem Marx seine ökonomische Theorie ausarbeitete“ und dem daher die höchste Aufmerksamkeit zu widmen sei (Wygodski 1967: 50).

Innerhalb weniger Jahre wurden die ‚Grundrisse’ ein Schlüsseltext für viele einflussreiche Marxisten. Neben den bereits erwähnten befassten sich folgende Forscher in besonderem Maße mit dem Text: Walter Tuchscheerer in der DDR, Alfred Schmidt in der BRD, Mitglieder der Budapester Schule in Ungarn, Lucien Sève in Frankreich, Kiyoaki Hirata in Japan, Gajo Petrovic in Jugoslawien, Antonio Negri in Italien, Adam Schaff in Polen und Allen Oakley in Australien. Überall wurde es ein Werk mit dem sich jeder ernsthafte Student von Marx auseinandersetzen musste. Mit verschiedenen Nuancen lassen sich die Interpreten der ‚Grundrisse’ doch in zwei große Gruppen unterscheiden: Die einen betrachteten sie als eine eigenständige, konzeptionell abgeschlossene Arbeit; die anderen sahen es als ein frühes Manuskript an, welches lediglich den Weg für das ‚Kapital’ bereitete. Der ideologische Hintergrund dieser Debatten über die ‚Grundrisse’ – im Mittelpunkt des Streites stand die Frage der Legitimität oder Illegitimität der jeweiligen Annäherungen an Marx, mit den entsprechenden wichtigen politischen Auswirkungen – begünstigte die Herausbildung von unangemessenen und vom heutigen Standpunkt aus gesehen grotesken Interpretationen. Einige der am meisten eifernden Kommentatoren der ‚Grundrisse’ hielten diese sogar für dem ‚Kapital’ überlegen, trotz der weiteren zehn Jahre intensiver Forschung, die in letzteres eingegangen waren. Unter den wichtigsten Kritikern der ‚Grundrisse’ gab es andererseits auch Personen die behaupteten, dass diese nichts enthielten, was nicht bereits über Marx bekannt war, trotz der wichtigen Abschnitte zum Verständnis von Marx’ Verhältnis zu Hegel und trotz der bedeutsamen Passagen über Entfremdung.

Es gab aber nicht nur gegensätzliche Lesarten der ‚Grundrisse’, es gab auch Nicht-Lesarten – ein besonders typisches und repräsentatives Beispiel dafür ist Louis Althusser. Selbst als er versuchte, das Marx’ unterstellte Schweigen redend zu machen und das ‚Kapital’ auf eine neue Weise zu lesen „um das in ihm noch unsichtbar Gebliebene sichtbar zu machen“ (Althusser/Balibar 1972: 40) erlaubte er sich, die unübersehbaren hunderte von Seiten der ‚Grundrisse’ zu übersehen und eine (später heiß diskutierte) Trennung von Marx’ Denken in seinen Jugendwerken einerseits und seinen reifen Werke andererseits vorzunehmen, ohne Inhalt und Bedeutung des Manuskripts von 1857-58 auch nur zur Kenntnis zu nehmen. [9]

Ab Mitte der 1970er Jahre fanden die ‚Grundrisse’ eine noch größere Zahl von Lesern und Interpreten. Zwei große Kommentare erschienen, einer 1974 in Japanisch (Morita, Kiriro and Toshio Yamada 1974), der andere 1978 in Deutsch (Projektgruppe Entwicklung des Marxschen Systems 1978), und viele weitere Autoren befassten sich mit dem Werk. Eine Reihe von Forschern maßen dem Text eine besondere Bedeutung zu für das Verständnis einer der am meisten diskutierten Fragen bezüglich des Marx’schen Denkens: seine intellektuellen Beziehungen zu Hegel. Andere waren fasziniert durch seine fast prophetischen Bemerkungen in den Fragmenten zu Maschinenwesen und Automation; in Japan wurde die Arbeit als hoch bedeutsamer Text für das Verständnis von Modernität gelesen. Anfang der 1980er Jahre erschienen erste detaillierte Studien in China, wo die Arbeit genutzt wurde, um die Entstehungsgeschichte des ‚Kapital’ besser zu verstehen. In der Sowjetunion wurde ein ganzer Sammelband über die ‚Grundrisse’ veröffentlicht (Vv.Aa., 1987).

In den letzten Jahren hat die unveränderte Gültigkeit des Marx’schen Werks zur Erklärung (und gleichzeitig zur Kritik) der kapitalistischen Produktionsweise wieder verstärktes Interesse seitens vieler internationaler Forscher hervorgerufen (vgl. Musto 2007). Wenn dieses erneute Interesse anhält und wenn Marx gleichzeitig auch in politischer Hinsicht wieder gefragt wird, dann werden die ‚Grundrisse’ sicherlich wieder eine jener Schriften sein, die besondere Aufmerksamkeit auf sich ziehen.

Übersetzung: Jörg Goldberg

 

Chronologie der Übersetzungen der ‘Grundrisse’

1939-41

Erste Deutsche Ausgabe

1953

Zweite Deutsche Ausgabe

1958-65

Japanische Übersetzung

1962-78

Chinesische Übersetzung

1967-8

Französische Übersetzung

1968-9

Russische Übersetzung

1968-70

Italienische Übersetzung

1970-1

Spanische Übersetzung

1971-7

Tschechische Übersetzung

1972

Ungarische Übersetzung

1972-4

Rumänische Übersetzung

1973

Englische Übersetzung

1974-5

Slovakische Übersetzung

1974-8

Dänische Übersetzung

1979

Serbische/Serbo-Kroatische Übersetzung

1985

Slovenische Übersetzung

1985-7

Persische Übersetzung

1986

Polnische Übersetzung

1986

Finnische Übersetzung

1989-92

Griechische Übersetzung

1999-2003

Türkische Übersetzung

2000

Koreanische Übersetzung

2011

Portugiesische Übersetzung

Literatur

Althusser, Louis/Balibar, Étienne (1972): Das Kapital lesen, Hamburg

Hobsbawm, Eric J. (1964): ‘Introduction’, in: Karl Marx, Pre-Capitalist Economic Formations, London, pp. 9-65

Marx, Karl (1903) ‘Einleitung zu einer Kritik der politischen Ökonomie’, Die Neue Zeit, 21. Jahrgang, Bd. 1: 710–18, 741–5, und 772–81

Marx-Engels-Lenin-Institut (1939): ‘Vorwort’, in: Karl Marx, Grundrisse der Kritik der politischen Ökonomie (Rohentwurf) 1857–1858, Moskau, S.. VII-XVI

McLellan, David (1971): Marx’s Grundrisse, London

Morita, Kiriro and Toshio, Yamada, (1974): Komentaru keizaigakuhihan’yoko (Commentaries on the Grundrisse), Tokyo

Musto, Marcello (2007): ‘The Rediscovery of Karl Marx’, International Review of Social History, 52/3: 477-98

Nicolaus, Martin (1973): ‘Foreword’, in: Karl Marx, Grundrisse, Harmondsworth, S. 7-63

Projektgruppe Entwicklung des Marxschen Systems (1978): Grundrisse der Kritik der politischen Ökonomie (Rohentwurf). Kommentar, Hamburg

Rosdolsky, Roman (1968): Zur Entstehungsgeschichte des Marxschen ‘Kapital’, Frankfurt/Wien

Ryazanov, David (1925) ‘Neueste Mitteilungen über den literarischen Nachlaß von Karl Marx und Friedrich Engels’, Archiv für die Geschichte des Sozialismus und der Arbeiterbewegung, 11. Jahrgang: 385-400.

Sève, Lucien (2004): Penser avec Marx aujourd’hui, Paris

Vv. Aa. (1987): Pervonachal’ny variant ‘Kapitala’. Ekonomicheskie rukopisi K. Marksa 1857–1858 godov (Die erste Fassung des Kapital, K. Marx’s Ökonomische Manuskripte von 1857–1858), Moskau

Wygodski, Witali (1967): Die Geschichte einer großen Entdeckung. Über die Entstehung des Werkes „Das Kapital“ von Karl Marx, Berlin



[1] Der Artikel ist die erweiterte Fassung des Kapitels „Dissemination and reception of Grundrisse in the world. Introduction“, erschienen im Sammelband „Karl Marx’s Grundrisse. Foundations of the Critique of Political Economy 150 Years Later”, herausgegeben von Marcello Musto, London/New York: Routledge 2008 (paperback 2010)

[2] Marx an Engels, 8. Dezember 1857, MEW 29, S. 225

[3] Diese Notizbücher sind noch nicht veröffentlicht.

[4] Marx an Engels, 18. Dezember 1857, MEW 29, S. 232

[5] Marx an Ferdinand Lassalle, 22. Februar 1858, MEW 29, S. 550/51

[6] Die russische Fassung des Berichts wurde 1923 veröffentlicht.

[7] Siehe die chronologische Aufstellung in Anhang. Zusätzlich zu den oben erwähnten vollständigen Fassungen sollten die Auswahltexte in Schwedisch (Karl Marx, Grunddragen i kritiken av den politiska ekonomin, Stockholm: Zenit/R&S, 1971) und Mazedonisch (Karl Marx, Osnovi na kritikata na politickata ekonomija (grub nafrlok): 1857-1858, Skopje: Komunist 1989) erwähnt werden, ebenso wie Übersetzungen der ‚Einleitung’ und der ‚Formen, die der kapitalistischen Produktion vorhergehn’ in eine große Anzahl von Sprachen wie das Vietnamesische, das Norwegische, das Arabische, das Niederländische, das Hebräische und das Bulgarische.

[8] Die Zahl wurde durch Addition der Druck-Auflagen in jenen Ländern ermittelt, in denen Forschungen durchgeführt wurden.

[9] Lucien Sève, Penser avec Marx aujourd’hui, Paris: La Dispute, 2004, erinnert, dass Althusser „mit Ausnahme solcher Texte wie der ‚Einleitung’ (…) die ‚Grundrisse’ niemals im wirklichen Sinne des Wortes gelesen hatte“ (p.29). In Anlehnung an Gaston Bachelard’s Terminus vom ‚erkenntnistheoretischen Bruch’ (coupure épistémologique), den Althusser selbst benutzt, spricht Sève von einem „künstlichen bibliographischen Bruch“ (coupure bibliographique), der ihn zu höchst irrtümlichen Meinungen über ihre Entstehung und damit ihre Konsistenz mit dem Denken des reifen Marx führt (p.30).

December 2010

Revisiting Marx’s Concept of Alienation

 

I. Introduction

Alienation was one of the most important and widely debated themes of the 20th century, and Marx’s theorization played a key role in the discussions. Yet, contrary to what one might imagine, the concept itself did not develop in a linear manner, and the publication of previously unknown texts containing Marx’s reflections on alienation defined significant moments in the transformation and dissemination of the theory.

November 2010

Sul giovane Marx. Formazione intellettuale e scritti giovanili alla luce della MEGA2

1. Recenti acquisizioni filologiche della MEGA2

Contrariamente alle previsioni che ne avevano decretato in maniera definitiva l’oblio, Marx è ritornato, durante gli ultimi anni, all’attenzione degli studiosi internazionali. Il valore del suo pensiero viene riproposto da più parti e i suoi scritti sono rispolverati sempre più frequentemente.

September 2010

카를 마르크스의 재발견

지난 세기 말 마르크스에 대한 관심이 사라졌다고 만장일치로 선언되었었지만, 최근 몇 년 동안 마르크스에 대한 관심이 폭넓게 재부상했다.

August 2010

Introduction [Socialism and Democracy]

 

Returns to Marx

Owing to theoretical disputes or political events, interest in Marx’s work has fluctuated over time and has gone through indisputable periods of decline. From the early 20th-century ‘crisis of Marxism’ in Italy and France to the dissolution of the Second International; from debates over the contradictions of Marx's economic theory to the tragedy of Soviet communism, criticism of the ideas of Marx seemed persistently to point beyond the conceptual horizon of Marxism. Yet there has always been a ‘return to Marx’.

July 2010

The formation of Marx’s critique of Political Economy: From the studies of 1843 to the Grundrisse

 

I. Introduction

Despite the predictions that consigned it to eternal oblivion, Marx’s work has returned to the historical stage in recent years and a number of his texts have reappeared on bookshop shelves in many parts of the world. The rediscovery of Marx is based on the explanatory capacity still present in his writings. 

July 2010

Marx is Back: The Marx-Engels-Gesamtausgabe (MEGA) Project

 

From the new edition of his works emerges a misunderstood author of great topicality for the critique of the present. Contrary to the forecasts that predicted his definitive fall into oblivion, in the last few years Marx has returned to the attention of international scholars. His continuing ability to explain today’s world confirms the validity of his theory and more and more often his texts are revisited in Europe, the United States and Japan.

April 2010

زندگی‌ مارکس در زمان نگرش گروندریس-یادداشت‌های زندگی‌ نامه‌ای درباره‌ی سال‌های ۱۸۵۷-۱۸۵۸

 

 

January 2010

تاریخ، تولید و روش در مقدمهٔ ۱۸۵۷

January 2010

انتشار و پذیرش گروندریس در جهان-  مقدمه

January 2010

Rivisitando la concezione dell’alienazione in Marx

I. Introduzione

L’alienazione può essere annoverata tra le teorie più rilevanti e dibattute del XX secolo e la concezione che ne elaborò Marx assunse un ruolo determinante nell’ambito delle discussioni sviluppatesi sul tema.

January 2010

Commentario storico critico

I. L’incontro con l’economia politica

L’economia politica non fu la prima passione intellettuale di Karl Marx. L’incontro con questa materia, che ai tempi della sua giovinezza era appena agli albori in Germania, avvenne, infatti, solo dopo quello con diverse altre discipline.

January 2010

마르크스의 정치경제학 비판의 형성- 1843년의 연구들에서 그룬트리세까지

이 글의 목적은 마르크스의 정치경제학 비판의 계기들을 MEGA 문헌학상의 성취 에 비추어 재구성하고, 그럼으로써 이전에 제시된 것에 비해 마르크스 사상의 형성 을 좀 더 완전하게 제시하는 데 있다.

January 2010

La MEGA et les nouvelles visages de Marx

Contrairement aux prévisions qui avaient voué son nom à nom à un oubli définitif, Karl Marx est revenu, ces dernières années, au centre de l'attention des chercheurs étagères de bibliothèques d'Europe, des États-Unis et du Japon, ses écrits sont de plus en plus fréquemment dépouissiérés.

December 2009

La redécouverte

Peu d'individus ont secoué le monde comme Karl Marx. Sa disparition, passée presque inaperçue, fut suivie, avec une rapidité dont l'historie n'a donné que de rares exemples, par la renommée.

December 2009

La formazione della critica dell’economia politica di Marx. Dagli studi giovanili ai Grundrisse

I. Introduzione

Contrariamente alle previsioni che ne avevano annunciato in maniera definitiva l’oblio, durante gli ultimi anni Marx si è ripresentato sul palcoscenico della storia e, in molte parti del mondo, sugli scaffali delle librerie sono ritornati numerosi i suoi testi, in ristampa o in nuove edizioni. La riscoperta di Marx si fonda sulla persistente capacità esplicativa del presente contenuta nei suoi scritti. Innanzi ad una nuova e profonda crisi del capitalismo, infatti, in molti sono ritornati ad interrogare quell’autore in passato troppo spesso erroneamente accomunato all’Unione Sovietica e, poi, troppo frettolosamente messo da parte dopo il 1989.

December 2009

Marx, la crise et les Grundrisse

En 1848, L'Europe est frapée par de nombreuses insurrections populaires s'inspirant des principes de liberté politique et de justice sociale.

September 2009

Marx in Paris: Manuscripts and notebooks of 1844

 

I. Introduction

The [Economic and Philosophical Manuscripts of 1844][1] are one of Marx’s best-known works all around the world. Yet, although they are so often discussed and are so important for overall interpretations of their author’s thought, little attention has been paid to the philological problems that they present.

July 2009

Difusão e recepção dos Grundrisse no mundo. Uma contribuição para a história do marxismo

1. 1858-1953: Cem anos de solidão

Ao deixar de lado os Grundrisse, em maio de 1858, para se dedicar ao trabalho da Contribuição à Crítica da Economia Política, Marx utilizou passagens daquele na elaboração deste último texto, mas, em seguida, referiu-se pouquíssimas vezes a ele novamente.

April 2009

АКТУАЛЬНОСТЬ МАРКСА: 150 ЛЕТ ПОСЛЕ НАПИСАНИЯ «ГРУНДРИССЕ» (Интервью с Эриком Хобсбаумом)

УРОКИ ИСТОРИИ

В этом году исполнилось 150 лет со времени завершения работы над первым черновым вариантом «Капитала» – Экономической рукописью 1857–1858 гг., известной под названием «Грундриссе» (« Grundrisse der Kritik der politischen Ö konomie»), то есть «Основные черты критики политической экономии», – одного из наиболее интересных и значительных произведений в теоретическом наследии Карла Маркса.

February 2009

Karl Marx: The indiscrete charm of incompleteness

 

In the last few years, there has been a resurgence of interest on the part of international scholars about a misunderstood author: Karl Marx. His thought, while apparently old-fashioned, in fact still remains indispensable for understanding our present moment and has finally returned to open fields of knowledge. His work, at last freed from the odious function of instrumentum regni whichhad served as a purposive instrument in the past, becomes the focus of a renewed interest.

January 2009

Die Verbreitung und Rezeption des Manifests der kommunistischen Partei in Italien (1889-1945)

January 2009

A redescoberta de Karl Marx

Introdução

Poucos homens estremeceram o mundo como Karl Marx. Sua morte, muito pouco noticiada, foi seguida por um inigualável aumento da sua fama. Em pouco tempo, seu nome era pronunciado tanto pelos trabalhadores de Detroit e Chicago, como pelos primeiros socialistas indianos em Calcutá. Sua imagem estava no congresso dos Bolcheviques em Moscou após a revolução. Seu pensamento inspirou os programas e estatutos de todos os movimentos políticos dos trabalhadores, de toda Europa até Xangai. Suas idéias mudaram irreversivelmente a história, economia e filosofia.

January 2009

A vida de Marx no tempo dos Grundrisse: notas biográficas entre 1857 e 1858

A crise econômica de 1856-58 estimulou Marx a retomar seus estudos de economia política com vistas à dotar o movimento operário e socialista de um instrumental teórico capaz de fundamentar a ação política de superação da ordem social do capital.

January 2009

Appunti di biografia intellettuale di Marx giovane (1818-1841)

I. Il rabbino mancato

Karl Marx nacque il 5 maggio del 1818 a Treviri, la più antica città tedesca. Di origine romana, fondata nel 16 a. c. con il nome di Augusta Treverorum, Treviri rappresentò uno dei centri più importanti dell’Impero d’occidente.

January 2009

Marx tra la crisi finanziaria e i Grundrisse. Appunti biografici del 1857-58


Marx scrisse i Grundrisse durante l'esilio londinese, in uno dei momenti più difficili della sua esistenza e mentre infuriava la prima crisi finanziaria mondiale.

December 2008

Dissemination and Reception of the Manifesto of the Communist Party in Italy: From the origins to 1945

 

I. Prologue

Owing to theoretical disputes or political events, interest in Marx’s work has never been consistent and has experienced indisputable periods of decline. From the ‘crisis of Marxism’ to the dissolution of the Second International, from the discussions about the limits of the theory of surplus value to the tragedy of Soviet communism, criticism of the ideas of Marx always seemed to point beyond the conceptual horizon of Marxism.

December 2008

Karl Marx: Tamamlanmamis Calismanin Butunsel Tilsimi

November 2008

Распространение и изучение «Грундриссе» в мире

I. 1858–1953: Сто лет умолчания

Прервав работу над «Грундриссе» в мае 1858 г. ради подготовки работы «К критике политической экономии», Маркс использовал некоторые части рукописи при создании текста этой работы, однако впоследствии он к ней почти никогда не возвращался.

November 2008

Marx in the years of Herr Vogt: Notes toward an intellectual biography (1860-1861)

 

I. Herr Vogt

In 1860, Marx was forced again to interrupt his work of political economy. The reason of this new suspension was the violent conflict with Carl Vogt. Representative of the left in the National Assembly of Frankfurt during 1848–1849, Carl Vogt was, at the time, professor of natural sciences in Geneva, where he lived in exile. In the spring of 1859, he published the pamphlet Studien zur gegenwärtigen Lage Europas (Studies on the Present Situation in Europe), which articulated a Bonapartist foreign-policy outlook.

October 2008

A Grundrisse terjesztése és fogadtatásavilágszerte. Fejezet a marxizmus történetéből

1858-1953: száz év magány

Amikor 1858-ban Marx befejezte a Grundrisse írását, és nekilátott A politikai gazdaságtan bírálatához (Zur kritik der politischen Ökonomie) című műve kidolgozásának, akkor a korábbiból egyes részeket átvett ebbe az újabb művébe, de aztán soha többé nem nyúlt hozzá.

September 2008

Vicissitudes e novos estudos de A ideologia alemã

As múltiplas iniciativas de publicação das obras completas de Marx e Engels têm visto florescer, a propósito de suas edições, alguns periódicos que têm por objetivo acompanhar e promover os trabalhos, além de oferecer uma contribuição à investigação.

August 2008

Marx jelentősége napjainkban, 150 évvel a Grundrisse megírása után - interjú Eric Hobsbawmmal”, Eszmélet, no. 79 (2008): 132-138.

 

Eric Hobsbawm, korunk legnagyobb történészeinek egyike, élő legenda, a Birkbeck College (London University) elnöke és a New York-i New School of Social Research professzor emeritusa. Művei közül kiemelkedik a „hosszú XIX. századról" írott trilógiája:

August 2008

ΔΙΑΔΟΣΗ ΚΑΙ ΥΠΟΔΟΧΗ ΤΩΝ GRUNDRISSE ΑΝΑ ΤΟΝ ΚΟΣΜΟ. ΣΥΜΒΟΛΗ ΣΤΗΝ ΙΣΤΟΡΙΑ ΤΟΥ ΜΑΡΞΙΣΜΟΥ

1. 1858-1953: Εκατό χρόνια μοναξιάς

Τον Μάιο του 1858 ο Μαρξ εγκαταλείπει τα Grundrisse προκειμένου να εξοικονομήσει χρόνο για τη Συμβολή στην Κριτική της Πολιτικής Οικονομίας. Χρησιμοποιεί μέρη των Grundrisse για τη συγγραφή της Συμβολής, όμως στη συνέχεια δεν επανέρχεται σχεδόν ποτέ σ’ αυτά.

July 2008

A Kommunista Kiáltvány fogadtatása és népszerűsítése Olaszországban - A mű megszületésétől 1945-ig
 
Az olvasók és az elemzők figyelmének középpontjában ma megint a Kommunista Kiáltvány áll, melyet a föld minden sarkában tucatnyi új kiadásban jelentetnek meg az 1989-es fordulat ellenére is; ezt a művet nemcsak mint a történelemben a legtöbbek által olvasott politikai szöveget ünnepelhetjük, hanem mint a kapitalizmus fejlődési tendenciáit legpontosabb előrelátással elemző művet is. Milyen nehézségek és hányattatások közepette zajlott népszerűsítése az egyik olyan országban, ahol a legjelentősebb sikerre és befolyásra tett szert?
 
1. Bevezető
 
Elméleti viták, illetve politikai események hatására a Marx művei iránt tanúsított érdeklődés mindig meglehetősen nagy ingadozást mutatott, és néhányszor kétségtelenül a hanyatlás jeleit tükrözte. Marx elméletének bírálata mindig érzékelhetően túlmutatott a marxizmus konceptuális hori­zontján, amint azt jó néhány példa igazolja, kezdve a „marxizmus válsá­gától" a II. Internacionálé feloszlatásáig, az értéktöbblet-elmélet korlátairól folytatott vitától a szovjet kommunizmus tragédiájáig. Ugyanakkor egy idő után minden esetben tapasztalható „a Marxhoz való visszafordulás" is. Ilyenkor újra meg újra megfogalmazódik az igény, hogy gondolataira hi­vatkozzanak, akár a politikai gazdaságtan kritikája, akár az elidegenedés meghatározása, akár a politikai viták briliáns lapjai kerülnek terítékre, s művei továbbra is ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolnak a nagy teoretikus követőire és ellenfeleire egyaránt. Miután a huszadik század végén elmé­letének már halálhírét költötték, Marx egyszeriben újra a világtörténelem színpadán termett: a nézetei iránti érdeklődés újra fellobbant, és mind több európai, amerikai és japán könyvtárban söprögetik le az olvasók a könyveire telepedett finom porréteget. 1

Ráadásul a Marxszal foglalkozó irodalom, ami tizenöt évvel ezelőtt már teljesen elapadni látszott, sok országban újra életjelet mutat. A folyóiratok egyre szívesebben fogadják a marxi életművet és a marxizmust vizsgáló dolgozatokat, és ezzel egyidejűleg újra nemzetközi konferenciák, egye­temi kurzusok és szemináriumok szerveződnek a témában. Végül pedig, bár tétován és gyakorta zavaros formát öltve, de a Marx iránti igény a politikában is újra felbukkant Latin-Amerikától Európáig, és megérintette az alternatív globalizációs mozgalmat is.

Az olvasók és az elemzők figyelmének középpontjában ma ismét a Kommunista Kiáltvány áll, melyet a föld minden sarkában tucatnyi új kiadásban jelentetnek meg az 1989-es fordulat ellenére is; ezt a mű­vet nemcsak mint a történelemben a legtöbbek által olvasott politikai szöveget ünnepelik, hanem mint a kapitalizmus fejlődési tendenciáit legpontosabb előrelátással elemző művet is. 2 Emiatt is érdekes lehet ma, százhatvan évvel 1848-as megírását követően megvizsgálni, milyen nehézségek és hányattatások közepette zajlott népszerűsítése Olasz­országban, az egyik olyan országban, ahol a legjelentősebb sikerre és befolyásra tett szert.

2. Karl Marx: az olaszországi félreértés

Olaszországban Marx elmélete elképesztő népszerűségnek örvendett. Jelentős hatással volt a pártokra, a szakszervezetekre és a társadalmi mozgalmakra, és ezáltal példátlan módon befolyásolta a nemzet politikai életének átalakulását. A tudomány és a kultúra minden területét áthatotta, ezért megmásíthatatlanul meghatározta fejlődésük irányát és politikai szótárukat. Az alsóbb társadalmi osztályok öntudatra ébredéséhez jelentősen hozzájárult, és ezáltal millió és millió ember emancipációs fejlődésének alapvető elméleti támaszaként szolgált.
 
Aligha akad olyan ország, ahol Marx elméletének közismertségét akár csak párhuzamba lehetett volna állítani az olaszországival. Hogy mikor beszéltek vajon az emberek először „Carlo Marxról"? Mikor bukkant fel ez a név első ízben az olaszra fordított szövegek szerzőjeként? Mikor kezdett hírneve szárnyra kapni a szocialista munkások és aktivisták kollektív képzeletében? De persze mindenekelőtt fel kell tenni a kérdést: hogyan és miképpen vertek gyökeret eszméi Olaszországban?
 
Marx - akinek nevét szinte senki sem ismerte az 1848-as forradalmi fellángolás időszakában - műveinek legelső fordításai az 1860-as évek második felében láttak napvilágot. De csak nagyon kevés anyagot for­dítottak le olaszra, és ezek főképp a Nemzetközi Munkásszövetség (I. Internacionálé) „felhívásaihoz" és „határozataihoz" kapcsolódtak. Ez a hiány elsősorban annak a következménye volt, hogy Marx és Engels Olaszországról alig tudtak valamit, mert - bár az ország történelmét és kultúráját rajongva tisztelték, és foglalkoztatta őket a korabeli olasz valóság is - 1860-ig nem volt olaszországi tudósítójuk, igazi politikai kapcsolataik pedig csak az 1870-es évekre alakultak ki.
 
Marx személye iránt elsőként akkor kezdtek az érdeklődés jelei mutat­kozni, amikor a párizsi kommün forradalmi tapasztalatai előtérbe kerültek. Alig néhány hét alatt az országos napilapok, illetve természetesen a megszámlálhatatlanul sok munkáskiadvány egyaránt életrajzi vázlatokat közölt az „Internacionálé alapítójáról és irányítójáról", 3 továbbá levelek és politikai határozatok egyes részleteit (többek között A polgárháború Franciaországban című művét) is kiadták. Ugyanakkor azonban a meg­jelent írások - Engels munkáival együtt 1871-1872-ben egy év alatt nyolcvanöt művét publikálták - továbbra is kizárólag az Internacionálé dokumentumaira korlátozódtak. A Marx iránti érdeklődés eredetileg politikai indíttatású volt, az elméleti művek iránti figyelem csak áttétele­sen, a politikai írások révén támadt fel. 4 Néhány írás erősen kiszínezett képet festett róla, aminek elsődleges célja az volt, hogy mitikus aurával vegyék körül alakját: „Marx Károly minden helyzetben zseniális és bátor embernek bizonyul. Villámként cikázik egyik országból a másikba, közben állandóan képes alakot váltani úgy, hogy Európa összes rendőrspiclijének éberségét ki tudja játszani." 5
Az alakját övező mítosz egyre terebélyesebb és ugyanakkor határta­lanabb lett. 6 Ebben az időszakban ugyanis a propaganda-kézikönyvek Marxról olyasfajta - leginkább kitalált - képet terjesztettek, mely őt egy sorba állította Darwinnal és Spencerrel. 7 Elméletét a legalizmus vagy a pozitivizmus szinonimájaként értelmezték. 8 Olyan, az övétől fényévnyire eső, ellentétes elméletekkel fércelték ügyetlenül össze, mint Fourier, Mazzini és Bastiat filozófiája. Vagy pedig, sokféle egyéb félreértés következtében, alakját Garibaldival 9 vagy Scháfflével 10 állították párhu­zamba.
 
Ám Marxnak még ez a felületes ismertsége sem volt elégséges ahhoz, hogy politikailag mellette sorakozzanak fel. Az Internacionálé olasz köve­tői gyakorlatilag egyhangúlag Bakunyint támogatták Marxszal szemben, akinek az állásfoglalásai ténylegesen ismeretlenek maradtak, és az Inter-nacionálén belüli konfliktusokat az olaszok inkább a két férfiú személyes vitájának, mintsem elméleti versengésnek tekintették. 11
 
Ezután persze nem ütközött kemény akadályokba, hogy a következő évtizedekben az anarchisták kerüljenek hegemón helyzetbe Olaszor­szágban, tehát egy olyan országban, ahol a modern ipari kapitalizmus nem létezett, a lakosságon belül a munkások aránya rendkívül alacsony volt, és a konspiráció hagyománya a nem sokkal korábbi forradalom hatására elevenen élt tovább. Mindezek következtében Marx elméleti analízise csak lassan hatolt be a munkásmozgalomba. Paradox módon az elmélet először éppen maguknak az anarchistáknak köszönhetően vált széles körben ismertté, akik teljes egészében osztották Marxnak az osztályharcról és a munkásság önfelszabadításáról az Internacionálé „határozataiban" és „beszédeiben" is megmutatkozó álláspontját. Ilyen módon láttak Marx művei napvilágot - gyakorta úgy, hogy vitában álltak egy verbálisan szocialista, ám a gyakorlatban legalista és „revizionista" nézettel. Az első, kétségtelenül legjelentősebb kezdeményezésre 1879-ben került sor, amikor kiadták A tőke első kötetének rövid kivonatát Carlo Cafiero szerkesztésében. Ekkor nyílt először alkalom arra, hogy Marx legfontosabb elméleti tézisei Olaszországban hozzáférhetővé váljanak, igaz, népszerű, leegyszerűsített formában.
 
3. A nyolcvanas évek és a Marx nélküli, marxizmus"
 
Marx írásait az 1880-as években sem fordították le. A szocialista sajtóban megjelent pár cikktől eltekintve mindössze két, Engelsszel közösen írt művét adták ki (A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig -ez 1883-ban jelent meg, illetve A család, a magántulajdon és az állam eredete - ez 1885-ben látott napvilágot), és ezeket is csak kis példány­számban: az tette őket eladhatóvá a piacon, hogy egy sorozatban sze­repeltek a szigorú és érdemdús szocialisták - Beneventótól Pasquale Martignettiig - műveivel. Másfelől a hivatalos kultúra túlnyomó többsége kezdett felfigyelni Marx műveire, és ebben a vonatkozásban kevesebb fenntartással éltek, mint Németországban. Vezető kiadók és tudósok kezdeményezésére a rendkívül tekintélyes Biblioteca dell'Economista - melynek köteteit kutatásai során Marx is számtalanszor felhasználta a British Museumban - folytatásokban közölte A tőke első kötetét 1882 és 1884 között, 1886-ban pedig önálló kiadványban is megjelentette. Az olasz szocialista mozgalom általános nívótlanságát jól mutatja, hogy erről a kezdeményezésről, amit újabb hasonló lépés csak a második világháború után követett, Marx mindössze két hónappal halála előtt szerzett tudomást, Engels pedig csak 1893-ban!
 
Ám a fentebb vázolt korlátozások ellenére a „marxizmus" mégiscsak kezdett bekerülni a szellemi élet vérkeringésébe ebben a korszakban. De Marx műveinek olyan csekély hányadát fordították olaszra, és olyan nehéz volt még ezeknek a fordításoknak is a nyomára bukkanni, hogy e művek gyakorlatilag sosem az eredeti írások alapján váltak ismertté, hanem jórészt közvetett utalások, másodkézből való hivatkozások vagy sietve összeállított és hamarjában kiadott szöveggyűjtemények révén, melyeket epigonok vagy Marx állítólagos követői hordtak egybe. 12
 
Ezekben az években valóságos kulturális ozmózis alakult ki, melybe nemcsak az Olaszországban jelen lévő, legkülönfélébb szocializmus­koncepciók áramlottak bele, hanem olyan ideológiák is, amelyeknek egyébként semmi közük sem volt a szocializmushoz. Kutatók, politikai agitátorok és újságírók mindannyian egyfajta sajátos hibrideszmét termeltek ki, melyben a szocializmust a rendelkezésükre álló legkülön­félébb elméleti elképzelésekkel keresztezték. 13 És ha a „marxizmus" sebesen fölébe tudott kerekedni a többi doktrínának - részben annak következtében, hogy nem létezett valódi olasz szocializmus -, akkor az így létrejött kulturális homogenizáció szüleménye egy elsekélyesített és eltorzított marxizmus lett; amolyan passe-partout (minden zárat felnyitó, mindenre jó) marxizmus. Mindenesetre egy olyan „marxizmus", mely nem ismerte Marxot magát, hiszen egy kézen meg lehetett számolni azokat az olasz szocialistákat, akik Marxnak akár csak egyetlen eredeti szövegét is olvasták. 14
 
Annak ellenére, hogy ez a „marxizmus" lapos volt és zavaros, deter­minista és funkcionálisan a korszak politikai feltételei által meghatá­rozott, mégis képes volt arra, hogy a munkásmozgalomnak identitást biztosítson, és hatást gyakoroljon az 1892-ben megalapított Partito dei Lavoratori Italiani (Olasz Munkáspárt) sorain belül, valamint hogy az olasz kultúra és tudomány terén hegemóniára tegyen szert.
 
Ami a Kommunista Kiáltványt illeti, annak az 1880-as évek végéig sem­mi nyomát nem találni. Később azonban legjelentősebb magyarázójával, Antonio Labriolával együtt jelentős szerepet kap majd az olaszországi felvizezett marxizmussal való szakításban. Mielőtt azonban ezzel részle­tesebben foglalkoznánk, vissza kell lépnünk egy kicsit az időben.
 
4. A Kommunista Kiáltvány első olasz kiadásai
 
A Kommunista Párt kiáltványának eredeti, 1848-as bevezetője azzal zárult, hogy a művet majd „angol, francia, német, olasz, flamand és dán nyelven" is hamarosan közreadják. 15 A valóságban ez a szándék nem teljesült. Pontosabban fogalmazva, a Kommunista Kiáltvány az emberi­ség történetének egyik legismertebb szövege lett, de nem úgy, ahogyan azt a szerzők eredetileg elképzelték.
 

Az első kísérletre, hogy a „Kommunista Kiáltvány olasz és spanyol nyelvre lefordítattassék", Párizsban került sor Hermann Ewerbeck, a Kommunisták Szövetsége párizsi szervezetének egyik vezetője jóvoltá-ból. 16 S jóllehet néhány évvel később írott Vogt úr című művében Marx azt állította, tévesen, hogy a Kommunista Kiáltványnak létezik olasz kiadása, a tervezetet nem sikerült megvalósítani. 17 Az egyetlen olyan fordítás, me­lyet nemcsak tervbe vettek, hanem valóban el is készítettek, az 1850-es angol változat volt, melyet az 1848-ban megjelent svéd fordítás előzött meg. Mindezek következtében, továbbá azért, mert az 1848-1849-es forradalmak sorra megbuktak, a Kommunista Kiáltvány feledésbe merült. Kivételt ez alól csak a német kiadások jelentettek: az 1850-es években kettő, míg az 1860-as években három újabb kiadás látott napvilágot. Az egyéb nyelveken való megjelenés húsz évig váratott magára: az orosz változat 1869-ben került nyomdába, a szerb 1871-ben, az amerikai szin­tén 1871-ben, New Yorkban, a francia pedig 1872-ben. Az első spanyol fordítás is 1872-ben látott napvilágot, melyet egy esztendővel később a portugál változat követett. 18

Ez alatt az időszak alatt a Kommunista Kiáltvány továbbra is ismeret­len maradt Olaszországban. Az első rövid bemutatás, mely a szöveg összegzéseit tartalmazta, illetve kivonatokat, 1875-ben jelent meg Vito Cusumano Le scuole economiche della Germania in rapporto alla questione sociale (A németországi közgazdasági iskolák - különös tekin­tettel a társadalmi kérdésre) című művében. Itt azt olvashatjuk, hogy „a proletariátus számára ez a program ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a Déclaration des droits de lhomme a burzsoáziának; egyike ez a tizenki­lencedik század legjelentősebb eseményeinek, melyek meghatározzák a század arculatát, nevet és irányt adnak neki". 19 A következő években csak elvétve akadt egy-egy utalás a Kommunista Kiáltványra - annak ellenére, hogy 1883-ban a Marx haláláról beszámoló cikkek sokszor hivatkoztak rá. A szocialista napilap, a La Plebe azt írta a műről, hogy „egyike a modern szocializmus alapdokumentumainak [...], a szocialista proletariátus szimbóluma Nyugaton és Észak-Amerikában". 20 A polgári Gazzetta Piemontese című napilap a maga részéről Marxot mint „a híres Kommunista Kiáltvány szerzőjét" mutatta be, „s ez a mű a harcos szo­cializmus jelszava lett, a nincstelenek katekizmusa, az az evangélium, melyre a német munkások szinte mindegyike és az angol munkások többsége szavazott, felesküdött és amelynek szellemében harcolt". 21 Az effajta elismerések ellenére azonban az olasz kiadás továbbra is váratott magára.
 
1885-ben, miután Martignetti kapott Engelstől egy példányt a Kommu­nista Kiáltványból, elkészítette a mű teljes szövegének olasz fordítását - ám anyagi fedezet hiányában ezt soha nem adták ki. Az első fordítás, amely végre meg is jelent, 1889-ben, a Kiáltvány megírása után negyven évvel látott napvilágot; ekkorra már huszonegy német nyelvű, tizenkét orosz nyelvű, tizenegy francia, nyolc angol, négy spanyol, három dán (az első 1884-ben), két svéd, illetve egy-egy portugál, cseh (1882), lengyel (1883), norvég (1886) és jiddis (1889) nyelvű kiadás is sorra megjelent. Az olasz nyelvű szövegnek ezt a címet adták: Manifesto dei socialisti redatto da Marx e Engels (A szocialisták kiáltványa, Marx és Engels műve), és a cremonai székhelyű demokratikus lapban, a L'Eco del popolóban tíz részletben közölték augusztus és november között. De ez a fordítás rendkívül gyenge volt, Marx és Engels előszavai hiányoztak, akárcsak a harmadik fejezet („Szocialista és kommunista irodalom"), másrészt a fordító a szöveget számos ponton megváltoztatta vagy tartalmilag összefoglalta. Leonida Bissolati fordítása, amely az 1883-as német kiadást vette alapul, de támaszkodott Laura Lafargue 1885-ös francia fordítására is, leegyszerűsítette a legbonyolultabb kifejezéseket. Mindent egybevéve, ez a kiadás nem annyira fordítás volt, mint inkább a szöveg népszerűsítése, melyben néhány eredeti részlet olasz nyelvű fordítása is olvasható volt. 22
 
A második olasz kiadás 1891-ben jelent meg, ami az első volt abból a szempontból, hogy önálló brosúraként látott napvilágot. A fordítás (ami a párizsi La Socialiste által 1885-ben közölt francia változaton alapult) és az előszó az anarchista Pietro Gori munkája volt. Ám a szöveg, amely­ből hiányzott a bevezetés, számos súlyos hibát tartalmazott. A kiadó, Flaminio Fantuzzi, aki maga is közel állt az anarchista állásponthoz, Engelsről fait accompli, megfellebbezhetetlen véleményt formált, és En­gels Martignettihez írt egyik levelében hangot is adott annak, mennyire feldühítették „a Gori-féle ismeretlen emberek előszói". 23
 
A harmadik olasz fordítás 1892-ben készült el és a Lotta di classe című milánói magazin mellékleteként jelent meg. A fordítást Pompeo Bettini készítette az 1883-as német kiadás alapján, és e szavakkal jellemezte művét: „a Kommunista Kiáltvány első és egyetlen olyan fordítása, amely valóban hűséges az eredetihez". 24 Ebben is akadtak hibák, és ez is le­egyszerűsített néhány bekezdést, de egyértelműen megbízhatóbb volt, mint a többi fordítás, és 1926-ig számtalanszor adták ki újra; ilyenformán ez a kiadás indította el az olasz marxista terminológia kialakulásának folyamatát. 1893-ban ezer példányban, brosúraformában is megjelent számos helyesbítéssel és stilisztikai javítással, valamint azzal az uta­lással, hogy „a teljes mű az ötödik német kiadás (1891, Berlin) alapján készült". 25 1896-ban ezt a változatot nyomták újra kétezer példányban. A szöveg tartalmazta az 1872-es, 1883-as és 1890-es előszó szövegét is Filippo Turati fordításában - Turati a Critica Sociale (akkoriban az olasz szocializmus legfontosabb orgánuma) igazgatója volt -, valamint „Az olasz olvasóhoz" írott speciális bevezetést, melyet Engels Turati ké­résére írt, és amely segít megkülönböztetni ezt a kiadást a korábbiaktól. Ez az olasz kiadáshoz írott előszó volt az utolsó, melyet a Kommunista Kiáltvány szerzői maguk írtak a mű elé.
 
A következő években megjelent újabb két kötet lényegileg és döntően Bettini változatán alapult, anélkül hogy a fordító nevét szerepeltették volna. Az első, melyből hiányzott az előszó és a harmadik rész, azzal a céllal látott napvilágot, hogy a Kommunista Kiáltvány olcsó, népszerű formában hozzáférhető legyen. Az Era Nuova című folyóirat támogatá­sával először 1897. május elsején jelent meg a liguriai Diano Marinában, nyolcezer példányban. Az előszók nélküli második kiadás a firenzei Nerbini Kiadónál látott napvilágot 1901-ben.
 
5. A Kommunista Kiáltvány a XIX. század végén és a fasiszta korszakban
 
Az 1890-es években Marx és Engels írásainak terjesztése hatalmasat lépett előre. Jelentősen hozzájárult Marx munkáinak széles körű meg­ismertetéséhez a kiadói struktúrák megszilárdulása a Partido Socialista Italiano (Olasz Szocialista Párt) keretein belül, illetve a számtalan kisebb-nagyobb folyóirat és kiadóvállalat működése, továbbá Engelsnek a Critica Socialéval való együttműködése. De mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy az eredendő torzításoktól megszabaduljanak. Sok kísérlet történt arra, hogy Marx eszméit a legkülönfélébb elméletekkel házasítsák össze mind a „elméleti szocializmus" (Kathedersozialismus), mind a munkás­mozgalom részéről, melyek elméleti hozadékaira - noha akkorra jelentős eredményei is mutatkoztak - továbbra is Marx szövegeinek felületes ismerete nyomta rá a bélyegét.
 
Marx hírneve vitán felül állt, de a korszak szocialista személyiségeinek sokaságában még ekkor sem ismerték fel, hogy ő primus inter pares. Először is, elméletének tolmácsolói elképesztően felkészületlennek bizonyultak; jó példa erre Achille Loria, „az olasz közgazdászok között a legszocialistább, legmarxistább" figura, 26 aki kijavította és tökéletesítette Marx munkáit, miközben senkinek sem volt fogalma arról, milyen is az igazi Marx, akinek a műveit ez a jó szocialista tökéletesítette. Loriát jól ismerjük Engelsnek A tőke harmadik kötetéhez írt előszavából: „Határ­talan pökhendiség, párosulva azzal, hogy angolna-simasággal bújik ki lehetetlen helyzetekből, hősi megvetést tanúsít, ha rúgásokat kap, mohó sietséggel kisajátítja mások teljesítményeit, tolakodó vásári kikiáltó módjára reklámozza magát, baráti klikk révén megszervezi hírnevét - ki mérkőzhet mindebben vele?" 27 Egy anekdota, melyet Benedetto Croce mesélt róla 1896-ban, segíthet megértenünk, hogyan hamisította meg és torzította el a Marxról és műveiről kialakult képet. 1867-ben Nápolyban az Internacionálé első olasz szekciójának megalakítása alkalmából egy ismeretlen külföldi, egy „nagyon magas, hirtelenszőke, a régi összees­küvők modorában és titokzatosan beszélő férfi" is segédkezett a kör elismertetésében. Sok évvel később egy nápolyi ügyvéd, aki részt vett a fenti eseményen, teljes meggyőződéssel állította, hogy „a magas, szőke férfi Karl Marx volt", 28 és hosszas rábeszéléssel lehetett csak eltántorítani ettől az álláspontjától. Mivel számtalan, Marxszal kapcsolatos koncepciót az „illusztris Loria" 29 vitt be az olasz köztudatba, könnyen arra a követ­keztetésre juthatunk, hogy a kezdetekkor Marxként azonosított figura eltorzított alak volt, egy „magas és szőke" Marx. 30
 
Ezt az állapotot csak Antonio Labriola munkássága változtatta meg; neki köszönhető Marx gondolatainak hiteles bemutatása Olaszország­ban: nem magyarázni akarta, a korhoz igazítani vagy „kiegészíteni" más szerzők segítségével. 31 Itt, ebben az esetben a kulcsszöveg a Saggi sulla concezione materialistica della storia (Esszék a történelem materialista felfogásáról) volt, melyet Labriola 1895 és 1897 között adott ki, s melynek első darabja, az In memoria del Manifesto dei comunisti, pontosan a Kommunista Kiáltvány genezisének kérdéskörére koncentrált. Engelsnek röviddel halála előtt írt elismerő szavai 32 garantálták, hogy „marxista" oldalról Labriola műve vált a legjelentősebb kommentárrá és hivatalos magyarázó szöveggé.
 
Ilyen módon sok, Olaszországban kialakult tévhittel szemben fel lehetett lépni. Labriola szerint a forradalom „nem eredhet a kevesek által vezetett tömegfelkelésből, hanem az magának a proletariátusnak a cselekedete kell legyen, és lesz is". 33 „A kritikai kommunizmus" - a nápolyi filozófus szerint ez volt a legalkalmasabb terminus Marx és Engels műveinek meghatározására - „nem gyárt forradalmakat, nem készít elő felkeléseket, nem látja el fegyverekkel a lázadókat. Egyszóval, ez nem szemináriumi kurzus, ahol a proletárforradalom magasabb tisztjeit képzik; nem több, és nem is kevesebb, mint ennek a forradalomnak az öntudata." 34 Ebből következően a Kommunista Kiáltvány nem „a proletárforradalom kézi-könyve", 35 hanem inkább eszköz arra, hogy megmutassa annak a szoci­alizmusnak a naivitását, mely azt hiszi, hogy „forradalom nélkül, vagyis a társadalom általános alapstruktúrájának fundamentális megváltoztatása nélkül" megvalósulhat. 36
 
Labriola személyében az olasz munkásmozgalom végre olyan teoreti­kusra talált, aki egyszer s mindenkorra tudományos méltóságot biztosított a szocializmusnak, amely így áthatotta és új életre keltette a nemzeti kultúrát, és egyidejűleg az európai filozófia és a marxizmus legjavával is kiállta az összehasonlítást. Ám marxizmusának rigorozitása, mely a közvetlen politikai körülményekkel problematikus viszonyban állt, és amely az elméleti kompromisszumok iránt meglehetősen kritikusnak mutatkozott, Labriola elméletét kissé időszerűtlenné tette.
 
A századfordulón napvilágot látott La filosofia di Marx című Gentile-könyv (erről a könyvről később Lenin azt írta, hogy „figyelemre méltó" 37 ), Croce írásai, ahol a „szocializmus haláláról" 38 beszélt, valamint Francesco Saverio Merlino és Antonio Graziadei harcos politikai szövegei mind azt mutatták, hogy Olaszországba is betört a „marxizmus válságának" vihara. Ám Németországgal ellentétben az Olasz Szocialista Párton belül nem létezett „ortodox" marxista irányzat: a harcot a kétféle „revizionizmus" képviselői vívták meg, az egyik reformista, a másik forradalmi-szindika-lista alapon állt. 39
 
Ugyanebben a korszakban, 1899 és 1902 között, az olasz olvasók Marx és Engels műveinek túlnyomó részét már fordításban is olvashat­ták. Ebben a közegben jelent meg a Kommunista Kiáltvány új fordítása, mely Labriola In memoria del Manifesto dei comunisti című műve har­madik kiadásának függeléke volt; a könyv Olaszországban a második világháború végéig nem jelent meg újra. Egyesek szerint maga Labriola fordította a szöveget, mások szerint viszont felesége, Rosalia Carolina De Sprenger, mindenesetre számtalan pontatlanságot tartalmazott, illetve egyes részek ki is maradtak belőle. A további kiadásokban nem is használták ezt a fordítást.
 
így aztán főképpen Bettini verzióját jelentették meg az 1940-es évek végéig. 1910-től számtalanszor újranyomták, és sok kiadása a „Societá editrice Avanti" gondozásában látott napvilágot; ez a szervezet volt az Olasz Szocialista Párt propagandájának fő szervezője. Két olyan kiadás is volt 1914-ben, melyek különösen is figyelemre méltóak; a második még Engelsnek A kommunizmus alapelvei című művét is tartalmazta, s 1914 és 1916 (majd 1921 és 1922) között bekerült Marx és Engels művei (Opere) első kötetébe. Ez a válogatás jól tükrözte a korszakra jellemző zűrzavart, mert - akárcsak Németországban - helyt kaptak benne Lassalle különféle írásai is. Aztán következett egy újabb kiadás 1917-ben, kettő 1918-ban, melyek függelékben közölték a kienthali kon­ferencián elfogadott 14 pontot és a zimmerwaldi konferencia kiáltványát, majd pedig 1920-ban megjelent Gustavo Sacerdote fordítása (1922-ben kétszer is újranyomták), a korábbi szöveg javított változata, s a sort egy 1925-ös kiadás zárta. Ezen Avanti-kiadványokon túl 1920 és 1926 között hét reprint kiadást jelentettek meg kisebb kiadók.
 
A huszadik század első évtizedében az Olasz Szocialista Párt napi gyakorlatából száműzte a marxizmust. Egy híres parlamenti vitában 1911-ben Giovanni Giolitti miniszterelnök kijelentette: „A Szocialista Párt jelentősen mérsékelte programját. Karl Marx a padlásra került." 40
 
A Marx írásait kommentáló művek, melyek nem sokkal korábban még elárasztották a könyvpiacot, mostanra eltűntek. És ez a tendencia foly­tatódott az 1910-es években annak ellenére, hogy Rodolfo Mondolfo filozófiai tanulmányai és néhány más munka jelezte, hogy „visszatértek Marxhoz". Időközben, más társadalmi körökben, a polgári tábor „a marxizmus széthullását" ünnepelte, a katolikus egyház előítéletektől terhes elítélő véleménye pedig hosszú időn át megbénította az elemzési kísérleteket.
 
1922-ben a fasiszta barbárság tört be az olasz színtérre; a következő évre a Kommunista Kiáltvány minden példányát eltávolították a nyilvános és az egyetemi könyvtárak polcairól. 1924-ben Marx minden munkája és a munkásmozgalommal bármilyen értelemben összefüggésbe hozható irodalom feketelistára került. Végül 1926-ban „a szélsőséges fasiszta" törvények elrendelték az ellenzéki pártok feloszlatását, és ezzel kezdetét vette a modern olasz történelem legtragikusabb korszaka.
 
Leszámítva a féltucatnyi gépelt vagy stencilezett, illegálisan készült kiadást, az 1926 és 1943 között olaszul kiadott néhány Marx-írás külföl­dön látott napvilágot; ezek között szerepelt a Kommunista Kiáltvány két, Franciaországban 1931-ben és 1939-ben megjelent változata, továbbá egy 1944-ben, Moszkvában kiadott, Palmiro Togliatti által készített új for­dítás. Ugyanakkor A Kommunista Párt kiáltványának három, egymástól független kiadása kivételt jelentett a konspirációs kényszer okozta űrben. Kettő „a tudós kutatók" sürgető követelésének eleget téve 1934-ben jelent meg; az első a Politica ed economia című, Robert Michels által szerkesz­tett kötetben (Michels maga fésülte át Bettini fordítását 41 ), melyben helyet kapott Labriola, Loria, Pareto, Weber és Simmel néhány szövege is; a má­sodik Firenzében jelent meg; a Labriola-féle fordítás pedig szerepelt a Le carte dei diritti című gyűjteményben, ami „A liberalizmus és a szocializmus klasszikusai" című sorozat első kötete volt. A harmadik 1938-ban jelent meg, ismét Labriola fordításában, ám ekkor Croce szerkesztésében a The Materialist Conception of History című Labriola-esszékötet függelékeként. A válogatás tartalmazta továbbá Croce később híressé vált, igen kifejező című esszéjét is: Come nacque e come mori il marxismo teorico in Italia (1895-1900) (Hogyan született és hogyan halt meg az elméleti marxizmus [1895-1900]). De az idealista filozófus tévedett. Az olasz „marxizmus" nem halt meg, csak visszaszorult Antonio Gramsci Börtönfüzeteinek lapjaira, melyek elméleti és politikai értéke nem sokkal később feltárult.
 
A fasizmus elsöprése lehetővé tette a Kommunista Kiáltvány számos új kiadását. Az Olasz Kommunista Párt helyi szervezetei, melyek már koráb­ban is támogattak kisebb kiadókat a felszabadult déli országrészekben, új életet leheltek Marx és Engels szövegeibe; 1943-ban három kiadás, 1944-ben pedig nyolc kiadás jelent meg. És ez a folyamat a következő években is töretlenül haladt előre: 1945-ben, a háború befejezésekor kilenc kiadást ért meg a Kiáltvány, 1948-ban, a századik évfordulón pedig egészen kivételes ünneplésben részesült.
 
6. Összegzés

Ez a történeti áttekintés világos mutatja, Olaszország mennyire elmaradt a többi európai ország mögött a Kommunista Kiáltvány publikálásában. Míg akadtak olyan országok, ahol ez volt Marx és Engels első, a nem­zeti nyelvre lefordított műve, itt csak számos más írást követve látott napvilágot. 42 Politikai hatása szerény volt, és közvetlenül soha nem alakította a munkásmozgalom alapvető dokumentumait; mint ahogyan nem volt döntő hatással a szocialista vezetők politikai tudatosságának formálódására sem. Ugyanakkor rendkívül nagy figyelmet szenteltek neki a társadalomtudósok (Labriola történetét fentebb bemutattuk), és sokféle kiadása révén jelentős szerepet játszott a párttagság soraiban, míg végül legjelentősebb politikai kiindulópontjuk is ez a szöveg lett.

Százhatvan évvel a Kiáltvány első megjelenése után Marx megszám­lálhatatlanul sok követőjének, ellenfelének és magyarázójának elemzései során a mű a legeltérőbb periódusokon ment át és a legkülönbözőbb módokon közelítették meg: mint a „tudományos szocializmus" mérföld­kövét vagy mint a Victor Considerant-féle Manifeste de la démocratie gyenge másolatát; mint uszító hatású szöveget, mely az osztályok közötti gyűlöletet szítja fel, vagy mint a nemzetközi munkásmozgalom felszaba­dulásának szimbólumát; mint antik klasszikust vagy mint a „kapitalista globalizáció" mai valóságát előrevetítő látnoki szöveget. Ám bármelyik magyarázatot fogadja is el az ember, egy dolog kétségtelen: a történe­lemben kevés olyan mű akad, mely ennyire életképesnek bizonyult és amely ilyen széles körben ismert volna. Mert a Kommunista Kiáltványnak újabb és újabb kiadásai látnak napvilágot, melyekről Latin-Amerikában és Japánban, az Egyesült Államokban és szerte Európában beszélgetnek és vitatkoznak az olvasók.

Ha egy szöveg örök érvényessége abban áll, hogy képes beérni vagy új gondolatokat életre segíteni, akkor elmondhatjuk, hogy a Kommunista Kiáltványnak kétségtelenül birtokában van ez az erény.

Fordította: Baráth Katalin


1 Lásd Marcello Musto: Karl Marx: a befejezetlenség egyetemleges bája. Eszmélet, 72. sz. (2006), 96-99.; uő: Korunknak címzett bírálat: Karl Marx újra­felfedezéséhez. Eszmélet, 76. sz. (2007).

2 Lásd különösen Eric J. Hobsbawm: „Introduction" to Karl Marx and Friedrich Engels. The Communist Manifesto, London, Verso, 1998.

3 „Carlo Marx capo supremo dell'Internazionale". Il proletario Italiano (Turin), 1871. július 27.

4 Lásd Roberto Michels: Storia del marxismo in Italia. Luigi Mongini Editore, Roma, 1909, 15. A szerző hangsúlyozza, hogy „kezdetben a politikus Marx sar­kallta az olaszokat arra, hogy felfedezzék a tudós Marxot is".

5 „Carlo Marx capo supremo dell'Internazionale", i. m.

6 Vö. Renato Zangheri, Storia del socialismo italiano. Vol. 1. Turin: Einaudi, 1993, 338.

7 így tett például az Oddino Morgari által írt kézikönyv: L'arte della propagan­da socialista. Florence: Libr. Editr. Luigi Contigli, 1908 (2. kiad.), 15. A szerző azt tanácsolja a párt propagandistáinak, hogy oktatási módszerük a következő legyen: először olvastassák el az érdeklődőkkel Darwin és Spencer elméletének összefoglalását, ami a modern gondolkodásról általános képet nyújt, és aztán ezt egészítsék ki Marx elméletének ismertetésével, aki így „a csodálatos triád" egyik tagjaként megfelelő módon megkoronázza a „kortárs szocialisták bibliáját". Lásd Michels: Storia del marxismo in Italia, i. m. 102.

8 Lásd Enrico Ferri Socialism and Positive Science (Darwin - Spencer - Marx) című népszerű könyvét; London, Independent Labour Party, 1905 [1894]. A bevezetésben a szerző ezt írja: „Célom az, hogy bebizonyítsam: a marxista szo­cializmus gyakorlatilag nem más, mint a modern tudományos forradalomnak a társadalmi életre való, gyümölcsöző gyakorlati kiterjesztése [...], melynek alapjait és rendszeres formáját Charles Darwin és Herbert Spencer adták meg."

9 Lásd például „Macerata Demokratikus Szövetsége" 1871. december 22-én kelt, Marxnak címzett levelét. Ez a szervezet Marxot így nevezte: „tiszteletbeli tri­umvir Giuseppe Garibaldi és Giuseppe Mazzini oldalán". Amikor 1872. január 2-án Engels beszámolt erről Wilhelm Liebknechtnek, ezt írta: „A romagnai Maceratában egy társaság három tiszteletbeli elnököt választott: [G.] Garibaldit, Marxot és Mazzinit. Ez a zűrzavar pontosan megmutatja neked, hogyan áll a közvélemény az olasz munkások között. Csak Bakunyin hiányzik még ahhoz, hogy komplett legyen a dolog." Karl Marx és Friedrich Engels művei (a továbbiakban MEM), 33. köt., Budapest, Kossuth, 1975, 355.

10 Lásd Michels: Storia del marxismo in Italia, i. m. 101., itt a szerző megál­lapítja, hogy „sok ember Scháfflét tekinti az összes marxista között a legigazibb marxistának".

11 Vö. Paolo Favilli: Storia del marxismo italiano. Dalle origini alla grande guerra. Milan: Franco Angeli, 2000 (1996), 50.

12 Vö. Roberto Michels: Storia critica del movimento socialista italiano. Dagli inizi fino al 1911, i. m. 135. A szerző megfogalmazása szerint Olaszországban a marxizmus „követői majdnem kivétel nélkül nem rendelkeztek alapos tudással a mester tudományos munkásságát illetően, hanem kisebb jelentőségű politikai írá­sainak és néhány közgazdaságtani szöveggyűjteménynek a felületes ismeretéből merítettek, illetve gyakorta - és ez a legrosszabb eset - a német szociáldemokrata epigonoktól szerezték tudásukat".

13 Vö. Antonio Labriola: Socialism and Philosophy. St. Louis: Telos Press, 1980, 120.: „Sokan vallották azt [Olaszországban], hogy azok között, akik elfogadják a szocializmust, és nem pusztán csak az agitátorok, az előadók vagy képviselője­löltek, sokan érzik úgy, hogy csak abban az esetben lehetséges a szocializmust tudományos meggyőződésként elfogadniuk, ha valamilyen formában összekap­csolható a dolgok többi, eredendő koncepciójával, mely többé-kevésbé minden tudomány mélyén ott rejtőzik. Ezzel magyarázható sokaknak az a mániája, hogy a szocializmus látóterébe minden egyéb tudományt is beállítsanak, melyekről tudomásuk van."

14 Vö. Michels: Storia del marxismo in Italia, i. m. 99.

15 MEM, 4. köt., 441.

16 Lásd Engels Marxhoz írott 1848. április 25-i levelét, MEM, 27. köt., 115.

17 Lásd Karl Marx Vogt úr című művét, MEM, 14. köt., 379.

18 A Kommunista Párt kiáltványa bibliográfiájáról és kiadásának történetéről lásd Bert Andréas alapvető fontosságú munkáját: Le Manifeste Communiste de Marx et Engels. Milan: Feltrinelli, 1963.

19 Vito Cusumano: Le scuole economiche della Germania in rapporto alla questione sociale. Giuseppe Marghieri Editore, Prato 1875, 278.

20 La Plebe (Milan), 1883. április, no. 4.

21 Dall'Enza: „Carlo Marx e il socialismo scientifico e razionale". Gazzetta Piemontese (Turin), 1883. március 22.

22 Vö. Andréas: i. m. 145.

23 Engels Pasquale Martignettihez, 1891. április 2., MEM, 38. köt., 68.

24 Lotta di classe (Milan), I/8, 17-18, 1892. szeptember.

25 Carlo Marx - Friedrich Engels: Il Manifesto del Partito Comunista. Milan: Uffici della Critica Sociale, 1893, 2.

26 Filippo Turati írása Achille Loriának 1890. december 26-án, melyet a Paolo Favilli könyvéhez készült Függelékben közölt: Il Socialismo italiano e la teoria economica di Marx (1892-1902). Nápoly: Bibliopolis, 1980, 181-182.

27 Friedrich Engels: Előszó Karl Marx A tőke harmadik kötetéhez. MEM, 25. köt., 22.

28 Benedetto Croce: Materialismo storico ed economia marxistica. Naples: Bibliopolis, 2001, 65.

29 Engels: Előszó..., i. m. 22.

30 Croce: i. m. 65.

31 Lásd „Antonio Labriola a Benedetto Croce, 25-V-1895". In Croce: i. m. 269.

32 „Minden nagyon jó, csak néhány kisebb ténybeli félreértés van benne, s az elején egy kissé túl tudományos a kifejezésmód. Nagyon kíváncsi vagyok a többire." Friedrich Engels levele Antonio Labriolának, 1895. július 8. előtt. MEM, 39. köt., 494.

33 Antonio Labriola, „In Memory of the Communist Manifesto". In uő: Essays on the Materialistic Conception of History (1903), újranyomva New Yorkban: Monthly Review Press, 1966, 59. A fordítást kiigazították.

34 Labriola: i. m. 53.

35 Uo. 40.

36 Uo. 84.

37 Vlagyimir Iljics Lenin: Karl Marx (Rövid életrajzi tanulmány a marxizmus ismertetésével), LÖM, 26. köt., Kossuth, 1971, 80.

38 Erről lásd Croce esszéjét: Come nacque e come mori il marxismo teorico in Italia (1895-1900). In Croce: i. m. 265-305.

39 Vö. Michels: Storia del marxismo in Italia, i. m. 120.

40 A fent említett mondatok 1911. április 8-án hangzottak el a parlamentben.

41 A Bettini-féle fordításon ekkor elvégzett változtatások ténylegesen torzítani, illetve kiiktatni igyekeztek a szöveg bizonyos részeit annak érdekében, hogy jobban megfeleljen a fasiszta ideológia követelményeinek és kihúzza a szöveg „méregfogát".

42 Marx és Engels főbb műveinek olasz nyelvű fordításai - beleértve A Kom­munista Párt kiáltványát is - a következő sorrendben láttak napvilágot:

  • 1871: Karl Marx: La guerra civile in Francia (A polgárháború Franciaor­szágban);
  • 1873: Friedrich Engels: Dell'autoritá (A hatalomról); 1873: Karl Marx: Dell'indifferenza in materia politica (A politikai közömbös­ségről);
  • 1879: Carlo Cafiero: Il capitale di Carlo Marx brevemente compendiato da Carlo Cafiero (Karl Marx A tőkéjének Carlo Cafiero által rövidített válto­zata);
  • 1882-84: Karl Marx: Il capitale (A tőke);
  • 1883: Friedrich Engels: L'evoluzione del socialismo dall'utopia alla scienza (A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig);
  • 1885: Friedrich Engels: L'origine della famiglia, della proprietá privata e dello Stato (A család, a magántulajdon és az állam eredete);
  • 1889: Karl Marx - Friedrich Engels: Manifesto del partito comunista (Bissolati fordítása);
  • 1891: Karl Marx - Friedrich Engels: Manifesto del partito comunista (Gori fordítása);
  • 1892: Karl Marx - Friedrich Engels: Manifesto del partito comunista (Bettini fordítása).
July 2008

Vicisitudes y nuevos estudios de la ideología Alemana

I. Revistas de estudios marxianos

Los múltiples intentos de publicar las obras completas de Marx y Engels han visto florecer, a propósito de sus ediciones, algunos periódicos que tenían el objetivo de acompañar y promover los trabajos, además de ofrecer una contribución a la investigación.

June 2008

Ο ΜΑΡΞ ΣΤΟ ΠΑΡΙΣΙ: ΧΕΙΡΟΓΡΑΦΑ ΚΑΙ ΑΠΟΣΠΑΣΜΑΤΑ ΑΠΟ ΤΟ 1844

 

1. Π αρίσι: Η πρωτεύουσα του νέου κόσμου

Το Παρίσι είναι ένα «θαυμαστό τέρας, ένα καταπληκτικό περίπλεγμα από αισθήσεις, μηχανές και σκέψεις, η πόλη των εκατό χιλιάδων μυθιστορημάτων, η κεφαλή του κόσμου».[1] Έτσι περιέγραψε ο Μπαλζάκ σε μια από τις αφηγήσεις του την επίδραση της γαλλικής πρωτεύουσας πάνω σε όλους όσους δεν την γνώριζαν καλά.

January 2008

A importância de Marx, 150 anos depois do Grundrisse

Marcello Musto - Professor Hobsbawm, Karl Marx voltou ao foco das atençōes duas décadas depois de 1989, quando foi apressadamente relegado ao esquecimento.

January 2008

Difusão e recepção do Manifesto do partido comunista na Itália entre 1889 e 1945

I. Prólogo

Em razão de conflitos teóricos ou de acontecimentos políticos, o inte- resse pela obra de Marx nunca foi constante e, desde quando se mani- festou, viveu momentos indiscutíveis de declínio. Da “crise do marxismo” à dissolução da Segunda Internacional, das discussões sobre os limites da teoria da mais valia às tragédias do comunismo soviético, as críticas às idéias de Marx pareceram, cada vez mais, superar de modo definitivo o seu horizonte conceitual. Porém, sempre houve um “retorno a Marx”.1 Constantemente se desenvolveu uma nova necessidade de voltar à sua obra que, através da crítica à economia política, das formulações sobre a alienação ou das brilhantes páginas dos phamphlet políticos, exerce um fascínio irresistível sobre seguidores e opositores.

Não obstante, com o findar do século, tivesse sido decretado por unanimidade o seu esquecimento, inesperado, há alguns anos por essa parte, Marx se reapresentou sobre o palco da história. Na verdade, hou- ve uma real e verdadeira retomada de interesse a seu respeito e, nas estantes de bibliotecas da Europa, Estados Unidos e Japão, os seus es- critos têm sido ressuscitados cada vez com maior frequência.

A redescoberta de Marx baseia-se na sua persistente capacidade explicativa do presente, do qual ele permanece como instrumento indis- pensável para poder compreendê-lo e transformar. Diante da crise da sociedade capitalista e das profundas contradições que a atravessam, volta-se a questionar esse autor deixado de lado, rápido demais, depois de 1989. Assim, a afirmação de Jacques Derrida – “será um erro não ler, reler e discutir Marx”2 – que poucos anos atrás parecia uma provocação isolada, tornou-se cada vez mais compartilhada. Do fim dos anos 90, de fato, semanários, periódicos, emissoras de rádio e TV não fazem outra coisa senão discutir sobre o pensador mais atual dos nossos tempos: Karl Marx. O primeiro artigo que produziu certo eco nesta direção foi “The Return of Karl Marx”, publicado na revista americana The New Yorker.3 Depois foi a vez da BBC, que em 1999 conferia a Marx o cetro de maior pensador do milênio. Alguns anos mais tarde, o bimestral do Nouvel Observateur foi inteiramente dedicado ao tema “Karl Marx – le penseur du troisieme millenaire?”4 E, pouco depois, a Alemanha pagou o seu tri- buto àquele que havia obrigado ao exílio por quarenta anos: em 2004, mais de 500 mil telespectadores da televisão nacional ZDF indicaram Marx como a terceira personalidade alemã de todos os tempos (primeiro, ali- ás, na categoria “atualidade”) e, durante as últimas eleições políticas, a conhecida revista Der Spiegel retratava-o na capa, com o título “Ein Gespent kehrt zurük” (Um fantasma voltou), com os dedos em sinal de vitória.5 Para completar essa curiosa coleção, há uma pesquisa feita em 2005 pelo canal de rádio BBC 04 que deu a Marx a palma de filósofo mais amado pelos ouvintes ingleses.

Também a literatura sobre Marx, abandonada quase completamente há 15 anos, dá sinais efusivos de retomada, e, ao lado do florescer de novos estudos significativos, despontam, em várias línguas, opúsculos de título Why read Marx today? Um consenso análogo atinge as revistas internacionais abertas às contribuições concernentes a Marx e ao mar- xismo, assim como voltaram a ser de moda convenções, cursos e seminá- rios universitários dedicados a esse autor. Além disso, ainda que timi- damente ou de forma um pouco confusa, da América Latina ao movimen- to alter-mundialista, uma nova exigência de Marx chega também da es- fera política.

Mais uma vez, o texto marxiano que mormente suscitou o envolvimento de leitores e estudiosos foi o Manifesto do Partido Comunista. Em 1998, de fato, por ocasião do 150o aniversário de sua publicação, o Manifesto de Marx e Engels foi impresso em dezenas de novas edições em todos os cantos do planeta e celebrado não só como a mais formidável previ- são do desenvolvimento do capitalismo em escala mundial, mas tam- bém como o texto político mais lido na história da humanidade.6 Por esse motivo, pode ser interessante retomar os acontecimentos que acompanharam a sua primeira difusão na Itália.

II. Karl Marx: o menosprezo italiano

Na Itália, as teorias de Marx gozaram de extraordinária popularida- de. Inspirando partidos, organizações sindicais e movimentos sociais, influíram, como nenhuma outra, na transformação da vida política nacio- nal. Difundidas em todos os campos da ciência e da cultura mudaram, irreversivelmente, a sua abordagem e até mesmo o léxico. Concorrendo para a tomada de consciência da própria condição de classes subalter- nas, foram o principal instrumento teórico no processo de emancipação de homens e mulheres.

O nível de difusão que alcançaram pode ser comparado ao de pou- cos países. É mister perguntar-se, portanto, sobre a origem desta noto- riedade. Isto é, quando se falou pela primeira vez de Karl Marx? Quando apareceu nos jornais esse nome, com base nos primeiros escritos tradu- zidos? Quando a fama se propagou no imaginário coletivo de operários e militantes socialistas? E, sobretudo, de que maneira e em que circuns- tâncias se consolidou a afirmação do seu pensamento?

As primeiríssimas traduções dos escritos de Marx, quase completa- mente desconhecido durante as ações revolucionárias de 1848, apare- ceram somente na segunda metade dos anos 60. Todavia, foram pouco numerosas e relacionadas somente à Mensagem Inaugural e aos Estatu- tos da Associação Internacional dos Trabalhadores.7 Para esse atraso, sem dúvida concorreu o isolamento de Marx e Engels da Itália, com a qual, não obstante o fascínio que nutriam pela sua história e cultura e o interesse demonstrado pela sua realidade, não mantiveram correspon- dência epistolar até o ano de 1860 e relações políticas efetivas antes de 1870.8

Um primeiro interesse pela figura de Marx floresceu somente por co- incidência da experiência revolucionária da Comuna de Paris. Ao “funda- dor e chefe geral da Internacional”,9 de fato, a imprensa nacional, assim como a miríade de folhetins operários existentes, dedicaram, em poucas semanas, flashes biográficos e a publicação de extratos de cartas e de resoluções políticas (entre essas, A guerra civil na França). Mesmo nessa circunstância, os escritos impressos – que, incluindo aqueles de Engels, chegaram ao número de 85 somente no biênio 1871-1872 – referiam-se exclusivamente a documentos da Internacional, testemunho de uma aten- ção inicialmente política e só posteriormente de caráter teórico.10 Além disso, em alguns jornais apareceram descrições fantasiosas que colabo- raram para conferir à sua imagem uma aura legendária: “Carlo Marx é um homem astuto e corajoso a toda prova. Viagens rápidas entre um e ou- tro Estado, contínuas transformações, fazem com que atire sobre si a vigilância de todos os espiões policiais da Europa”.11

A autoridade que começou a envolver o seu nome foi tão grande quanto genérica.12 Durante esse período, de fato, manuais de propagan- da difundiram as concepções de Marx – ou pelo menos aquelas presumi- das como tais – juntamente àquelas de Darwin e Spencer.13 O seu pensa- mento foi considerado sinônimo de legalismo14 ou de positivismo.15 As suas teorias foram, de maneira inverossímil, sintetizadas com aquelas de seus opostos como Fourier, Mazzini, Bastiat.16 A sua figura, aproximada – segundo os equívocos – àquela de Garibaldi17 ou de Schäffle.18

O interesse dirigido a Marx, além de permanecer assim tão aproxi- mativo, não se traduziu nem mesmo numa adesão às suas posições po- líticas. Entre os internacionalistas italianos – que no confronto entre Marx e Bakunin tomaram parte de maneira quase maciça por este último –, de fato, a sua elaboração permaneceu quase desconhecida e o conflito no seio da Internacional foi percebido mais como um confronto pessoal en- tre os dois do que propriamente como uma contenda teórica.19

Não obstante tudo isso, no decênio seguinte, marcado pela hegemonia do pensamento anárquico – que se impôs facilmente na rea- lidade italiana caracterizada mais pela ausência do modelo de um moder- no capitalismo industrial e pela conseqüente limitada consistência da clas- se operária, do que pela viva tradição conspirativa reforçada pela recen- te revolução no país20 –, os elementos teóricos de Marx foram-se afir- mando lentamente nas filas do movimento operário.21 Aliás, paradoxal- mente, conheceram uma primeira divulgação exatamente através dos anarquistas, que compartilhavam completamente as teorias da auto- emancipação operária e da luta de classes, presentes nos Estatutos e nas Mensagens e Instruções da Internacional.22 A seguir, eles continua- ram a publicar Marx, muitas vezes polemizando o socialismo que fora verbosamente revolucionário, mas que na prática era legalista e revisionista. A mais importante iniciativa realizada foi, sem dúvida, a pu- blicação, em 1879, do compêndio do primeiro livro de O Capital, organiza- do por Carlo Cafiero. Foi a primeira ocasião em que, mesmo de maneira popularizada, os principais conceitos teóricos de Marx puderam começar a circular na Itália.

III. Os anos 80 e o “marxismo sem Marx”

Os escritos de Marx não foram traduzidos nem mesmo nos anos 80. Exceto por pouquíssimos artigos publicados pela imprensa socialista, as únicas obras publicadas foram de Engels (O Socialismo Utópico e o Socia- lismo Científico, em 1883, e A Origem da família, da propriedade privada e do Estado, em 1885) e vieram à luz – em edições de reduzidíssima difusão – somente graças à tão obstinada quanto virtuosa iniciativa do socialista de Benavento, Pasquale Martignetti. Por outro lado, começaram a ocu- par-se de Marx setores importantes da cultura oficial, que nutriram a respeito dele menores dificuldades do que aquelas manifestadas, ao con- trário, no âmbito alemão. Assim, por iniciativa dos mais importantes ní- veis editoriais e acadêmicos, a prestigiadíssima Biblioteca do Economis- ta, a mesma que Marx tinha consultado muitas vezes no curso das suas pesquisas do British Museum, publicou, entre os anos de 1882 e 1884, separadamente, e em 1886, em um único volume, o primeiro livro de O Capital. Diante da demonstração da vacuidade do movimento italiano, Marx fora informado sobre essa iniciativa, que foi a única tradução da obra realizada na Itália até depois da Segunda Guerra Mundial, só casu- almente e dois meses antes da morte.23 Engels, ao contrário, somente em 1893!24

Mesmo numa realidade ainda limitada, como aquela que se tentou até aqui brevemente descrever, a primeira circulação do marxismo pode ser datada justamente nesse período. Todavia, por causa do número reduzidíssimo de traduções dos escritos de Marx e do difícil acesso a eles, essa difusão quase nunca aconteceu através de fontes originais, mas de referências indiretas, citações de segunda mão, compêndios por obra da miríade de escritores-leitores ou auto-proclamados continuadores, surgidos da noite para o dia.25

Durante esses anos, desenvolveu-se um verdadeiro processo de osmose cultural, que atingiu não só as diversas concepções socialistas presentes no território, mas também ideologias que nada tinham a ver com o socialismo. Estudiosos, agitadores políticos e jornalistas forma- ram as próprias idéias hibridando o socialismo com todos os outros ins- trumentos teóricos de que dispunham.26 E se o marxismo conseguiu se afirmar rapidamente em relação a outras doutrinas, justamente em ra- zão da ausência de um socialismo autóctone, o êxito dessa homogeneização cultural foi o nascimento de um marxismo empobreci- do e falsificado.27 Um marxismo passe-partout. Sobretudo, um marxismo sem consciência de Marx, visto que os socialistas italianos que o tinham lido nos seus textos originais podiam, ainda, ser contados nos dedos.28

Ainda que elementar e impuro, determinista, e em função das contin- gências políticas, esse marxismo foi, de qualquer forma, capaz de confe- rir uma identidade ao movimento dos trabalhadores, para afirmarem-se no Partido dos Trabalhadores Italianos, constituído em 1892, e até mes- mo ampliar a própria hegemonia na cultura e na ciência italiana.29

Do Manifesto do Partido Comunista, até o fim dos anos 80, não há ain- da nenhum traço. Não obstante isso, ele exercerá, junto com o seu prin- cipal intérprete, Antônio Labriola, um papel importante no rompimento daquele marxismo adulterado que tinha, até então, caracterizado a rea- lidade italiana. Porém, antes de falar disso é necessário voltar um pouco.

IV. As primeiras publicações do Manifesto na Itália

O prólogo à primeira impressão do Manifesto do Partido Comunista anunciava a sua publicação “em inglês, francês, alemão, italiano, flamengo e dinamarquês”.30 Na verdade, esse propósito não foi realizado. Ou, como seria melhor afirmar, o Manifesto tornou-se um dos escritos mais difundi- dos na história da humanidade, mas não segundo os planos dos seus autores.

A primeira tentativa de tradução do Manifesto para o italiano e para o espanhol foi realizada em Paris, por Hermann Ewerbeck, membro dirigente da Liga dos Comunistas da capital francesa.31 Todavia, não obstante a distância de anos, e no Herr Vogt Marx apontasse erroneamente a existência de uma edição italiana,32 essa empresa nunca foi realizada. Do projeto inicial, a única tradução realizada foi a inglesa de 1850, pre- cedida da sueca de 1848. Sucessivamente, em seguida àquela das re- voluções do biênio 1848-1849, o Manifesto foi esquecido. As únicas reimpressões, duas nos anos 50 e três nos anos 60, apareceram em língua alemã, e pelo aparecimento de novas traduções seria necessário esperar duas décadas. Em 1869, de fato, foi enviada para a tradução a edição russa e, em 1871, a sérvia. No mesmo período, em Nova Iorque, veio à luz a primeira versão inglesa publicada nos Estados Unidos (1871) e a primeira tradução francesa (1872). Ainda em 1872, saiu em Madri a primeira tradução espanhola, seguida, no ano seguinte, da portugue- sa, feita a partir daquela.33

Nessa época, na Itália, o Manifesto ainda era desconhecido. A sua primeira breve exposição, composta de resumos e trechos de texto, apa- receu somente em 1875, na obra de Vito Cusumano, Le scuole economiche della Germania in rapporto alla questione sociale. Lia-se nela: “do ponto de vista do proletariado este programa é tão importante quanto a Declara- ção dos Direitos do Homem para a burguesia: esse é um dos fatos impor- tantes do século XIX, um daqueles fatos que caracterizam, que dão nome e endereço a um século”.34 Posteriormente, as referências ao Manifesto foram pouco freqüentes. Porém, o escrito foi citado, em 1883, nos artigos que deram notícia sobre a morte de Marx. O folhetim socialista La Plebe falava dele como um “dos documentos fundamentais do socialismo con- temporâneo [...] símbolo da maioria do proletariado socialista do ociden- te e da América do Norte”.35 O quotidiano burguês Gazzetta Piemontese, ao contrário, apresentava Marx como o autor do “famoso Manifesto Co- munista, que se tornou o lábaro do socialismo militante, o catecismo dos deserdados, o evangelho sob o qual votam, juram, combatem os operá- rios alemães e a maior parte dos operários ingleses”.36 A despeito des- sas apreciações, a sua impressão teve, porém, de esperar ainda mais.

Em 1885, depois de ter recebido uma cópia do Manifesto de Engels, Martignetti fez uma primeira tradução. Mas, por falta de dinheiro, a edição nunca foi publicada. A primeira tradução italiana apareceu, com mais de quarenta anos de atraso, somente em 1889, ano em que já tinham sido publicadas 21 edições em alemão, 12 em russo, 11 em francês, 8 em inglês, 4 em espanhol, 3 em dinamarquês (a primeira em 1884), 2 em sueco, e 1, respectivamente, em língua portuguesa, checa (1882), polonesa (1883), norueguesa (1886) e iídiche (1889). O texto italiano foi enviado para o prelo com o título de Manifesto dei socialisti redatto da Marx e Engels (Manifesto dos socialistas redigido por Marx e Engels), em dez fascículos entre agosto e novembro, no jornal democrático de Cremona L’Eco del Popolo. Essa versão, porém, distinguiu-se pela péssi- ma qualidade, em que faltavam os prefácios de Marx e Engels, a terceira seção (“Literatura socialista e comunista”) e diversas outras partes que foram omitidas ou resumidas. Além disso, a tradução de Leonida Bissolati, feita a partir da edição alemã de 1883 e confrontada com aquela france- sa de 1885, organizada por Laura Lafargue, simplificava as expressões mais complicadas. Portanto, mais que uma tradução, tratou-se da popularização de um escrito, com certo número de passagens textual- mente traduzidos.37

A segunda edição italiana, que foi a primeira editada em brochura, foi publicada em 1891. A tradução, realizada a partir da francesa de 1885 do jornal parisiense Le Socialiste, e o prefácio foram obra do anarquista Pietro Gori. O texto é marcado pela ausência do preâmbulo e pela presença de diversos erros. O editor Flaminio Fantuzzi, também próximo às posições anarquistas, advertiu Engels apenas superficialmente sobre os fatos e este, em uma carta a Martignetti, expressou o seu desconforto pelos “prefácios de desconhecidos tipo Gori”.38

A terceira tradução italiana saiu em 1892, em folhetim no periódico Lotta di Classe, de Milão. Essa versão, que se apresentava como a primei- ra e única tradução italiana do Manifesto, “e que não é uma traição”,39 foi feita por Pompeo Bettini a partir da edição alemã de 1883. Ainda que também apresentasse erros e simplificações de algumas passagens, so- bressaiu-se às outras, teve numerosas reedições até 1926 e deu início ao processo de formação da terminologia marxista na Itália.40 No ano seguinte, com algumas correções e melhoramentos de estilo e com a indicação de que “a versão completa [tinha sido] feita a partir da 5a edição alemã (Berlim, 1891)”,41 essa tradução apareceu em brochura, em mil cópias. Em 1896, houve a reimpressão de duas mil cópias. O texto continha os prefácios de 1872, 1883 e 1890, traduzidos por Filippo Turati, diretor de Critica Sociale, à época a principal revista do socialismo italiano, e o apropriado prefácio “Ao leitor italiano”, conseguido com êxi- to junto a Engels para a ocasião, a fim de distinguir a nova edição da- quelas que tinham-na precedido. O prefácio italiano foi o último escrito para o Manifesto por um de seus autores.

Nos anos seguintes foram publicadas duas outras edições que, ain- da que carentes da indicação do tradutor, retomavam pontualmente a versão de Bettini. A primeira – na qual faltava, porém, o prefácio – e a terceira edição foram realizadas para dar ao Manifesto uma edição popu- lar e barata. Ela foi promovida por ocasião do 1o de Maio de 1897, pela revista Era Nuova, e surgiu em Diano Marina (Ligúria) em oito mil cópias. A segunda, sem prefácio, em Firenze, pelo editor Nerbini, em 1901.

V. O Manifesto entre fins de Oitocentos e o fascismo

Nos anos 90, o processo de difusão dos escritos de Marx e Engels teve um grande progresso. A consolidação das estruturas editoriais, da- quele que tinha-se tornado o Partido Socialista Italiano, a obra realizada por diversos jornais e pequenos editores e a colaboração de Engels à Critica Sociale foram circunstâncias que concorreram para determinar um conhecimento maior da obra de Marx. Isso não bastou, porém, para de- ter o processo de alteração que acompanhava a sua divulgação. A esco- lha de combinar as concepções de Marx com as teorias mais disparata- das foi obra tanto daquele fenômeno denominado “socialismo catedráti- co” quanto do movimento operário, cujas contribuições teóricas, mesmo tendo-se tornado pouco consistentes, ainda se caracterizavam por um dificílimo conhecimento dos escritos de Marx.

Marx já gozava de indiscutível notoriedade, mas ainda era conside- rado um primus inter pares na multidão dos socialistas existentes.42 Sobretudo, fora colocado em circulação por péssimos intérpretes do seu pensamento. Tome-se o exemplo daquele que foi considerado “o mais socialista, o mais marxista [...] dos economistas italianos”,43 Achille Loria, corretor e aperfeiçoador daquele Marx que ninguém conhecia suficien- temente para dizer em que tivesse sido melhorado. Já que é conhecida a sua descrição ilustrada por Engels no “Prefácio ao Livro III” de O Capi- tal – “indiscrição ilimitada, agilidade de enguia para escapar de situa- ções insustentáveis, heróico desdém aos golpes recebidos, prontidão em apropriar-se de produtos alheios”44 –, para melhor descrever a falsi- ficação sofrida por Marx, pode ser útil lembrar uma anedota contada, em 1896, por Benedetto Croce. Em 1867, em Napoli, por ocasião da constituição da primeira seção italiana da Internacional, um desconheci- do personagem estrangeiro, “muito alto e muito loiro, de modos pareci- dos com os dos antigos conspiradores e de fala misteriosa”, interveio para convalidar o nascimento do círculo. Por muitos anos, um advogado napolitano, presente no encontro, continuou convicto de que “aquele homem alto e loiro tivesse sido Karl Marx”,45 e foi necessário um grande esforço para que se conseguisse convencê-lo do contrário. Vez que na Itália muitos conceitos marxistas foram introduzidos pelo “ilustre Loria”,46 pode-se concluir que o que fora inicialmente divulgado foi um Marx desnaturado, um Marx, também esse, “alto e loiro”.47

Tal realidade mudou somente graças à obra de Labriola, que primei- ro introduziu na Itália o pensamento marxista de maneira autêntica. Mais que ser interpretado, atualizado ou “completado” com outros autores, pode-se afirmar que, graças a ele, Marx foi revelado pela primeira vez.48 Esta empresa deu-se através dos Saggi sulla concezione materialistica della storia (Ensaios sobre a concepção materialista da história), publicados por Labriola entre 1895 e 1897. O primeiro desses, In memoria del Mani- festo dei comunisti (Em memória do Manifesto dos comunistas), consistia justamente em um estudo sobre a gênese do Manifesto que, posterior- mente à aprovação alcançada junto a Engels pouco antes da sua mor- te,49 tornou-se o seu mais importante comentário e a interpretação oficial da parte “marxista”.

Muitos dos limites da realidade italiana puderam assim ser enfrenta- dos. Segundo Labriola, a revolução “não pode proceder a partir do tumulto de uma turba guiada por alguns, mas deve ser e será o resultado dos próprios proletários”.50 “O comunismo crítico [que para o filósofo napolitano era o nome mais apropriado para descrever as teorias de Marx e Engels] não fabrica as revoluções, não prepara as insurreições, não arma os tumultos [...], enfim, não é um seminário em que se forme o estado maior dos capitães da revolução proletária; mas é somente a consciên- cia de tal revolução”.51 O Manifesto, portanto, não é “o vademecum da revolução proletária”,52 mas o instrumento para desmascarar a ingenui- dade do socialismo que se pensa possível “sem a revolução, ou se- ja, sem uma fundamental mutação da estrutura elementar e geral da sociedade”.53

Com Labriola, o movimento operário italiano teve, finalmente, um teórico capaz de, contemporaneamente, igualar-se aos níveis máximos da filosofia e do marxismo europeu. Todavia, o rigor de seu marxismo, problemático pelas imediatas circunstâncias políticas e crítico dos com- promissos teóricos, decretou também a sua desatualização.54

Encravada entre os dois séculos, de fato, a publicação de La filosofia di Marx (A filosofia de Marx), de Giovanni Gentile (livro marcado posterior- mente, por Lênin, como “digno de atenção”55), dos escritos de Croce que proclamavam a “morte do socialismo”56 e – no âmbito militar – dos valo- res de Francesco Saverio Merlino57 e de Antonio Graziadei,58 também ins- piraram na Itália o vento da “crise do marxismo”. Contudo, no Partido Socialista Italiano não havia, como na Alemanha, um marxismo ortodoxo e, na realidade, o embate foi travado entre dois “revisionismos”, um re- formista e outro sindical-revolucionário.59

Nesse mesmo período, a partir de 1899 e até 1902, deu-se uma proliferação de traduções de Marx e Engels que forneceram ao leitor italiano boa parte das obras disponíveis à época. Foi nesse contexto que, em 1902, como apêndice à 3a edição do escrito de Labriola (Em memó- ria do Manifesto dos comunistas), apareceu uma nova tradução do Mani- festo, a última feita na Itália até o fim da Segunda Guerra Mundial. Essa – cuja paternidade foi dada por alguns a Labriola e, por outros, à sua mulher Rosalia Carolina De Sprenger – continha algumas inexatidões e omissões e foi retomada em poucas reedições do texto.

A versão mais utilizada até a segunda metade do pós-guerra foi, então, aquela de Bettini, reproduzida em numerosas reimpressões. A uma primeira, de 1910, seguiram-se diversas, organizadas pela Socieda- de Editora Avanti, que se tornou o principal veículo de propaganda do Partido Socialista. Particularmente duas, em 1914, das quais a segunda continha Os fundamentos do comunismo de Engels. Ainda entre 1914 e 1916 (reimpressa no biênio 1921-1922), foi inserida no primeiro tomo da edição das Obras de Marx e Engels, que, a despeito da confusão geral dominante, na Itália – como na Alemanha – foram reunidas, junto àque- las de Lassalle. Depois, em 1917, por duas vezes em 1918, tendo como apêndice os 14 pontos da Conferência de Kienthal e o manifesto da Con- ferência de Zimmerwald, em 1920 (com duas reimpressões em 1922) em uma tradução revista por Gustavo Sacerdote, e, enfim, em 1925. A essas edições Avanti, acrescentem-se outras sete reimpressões que aparece- ram, em editoras menores, entre 1920 e 1926.

Durante a primeira década do século, o marxismo se despediu da prática política quotidiana do Partido Socialista Italiano. Em um famoso debate parlamentar de 1911, de fato, o presidente do conselho, Giovanni Giolitti, afirmava: “o Partido Socialista moderou demais o seu programa. Karl Marx fora mandado para a geladeira”.60 Os comentários aos textos de Marx, que pouco tempo antes tinham invadido o mercado literário, arrefeceram. E, se se exclui o “retorno a Marx” dos estudos filosóficos de Rodolfo Mondolfo,61 além de outras poucas exceções, o mesmo se verifi- cou durante os anos 10. Quanto às iniciativas por obra de outras realida- des, o campo burguês havia há tempos celebrado a “dissolução do mar- xismo”, enquanto na Igreja Católica as condenações preconceituosas prevaleceram sobre as tentativas de análise.

Em 1922, irrompe a barbárie fascista. Em 1923, todos os exemplares do Manifesto foram retirados das bibliotecas públicas e das universida- des. Em 1924, todas as publicações de Marx e aquelas ligadas ao movi- mento operário foram queimadas.62 As leis “fascistíssimas” de 1926, en- fim, decretaram a dissolução dos partidos de oposição e deram início ao período mais trágico da história moderna italiana.

Se não se levam em consideração algumas edições datilografadas e mimeografadas, os poucos escritos de Marx publicados em língua italiana entre 1926 e 1943 apareceram no exterior (entre os quais se destacam duas versões do Manifesto impressas na França, em 1931 e 1939, e uma outra publicada em Moscou, em 1944, com uma nova tradução de Palmiro Togliatti). Únicas exceções a tal complô de silêncio foram três diferentes edições do Manifesto do Partido Comunista. Duas delas apareceram, “para uso de estudiosos” e com direito à consulta somente através de solicita- ção prévia, em 1934. A primeira, da coletânea Política e economia, que alinhava, ao lado de Marx, textos de Labriola, Loria, Pareto, Weber e Rimmel; a tradução era aquela de Bettini revisitada pelo organizador Robert Michels.63 A segunda, em Florença, na versão de Labriola, em um outro volume coletivo, Le carte dei diritti (As cartas dos direitos), primeiro tomo da coleção “Clássicos do liberalismo e do socialismo”. E depois do último, em 1938, desta vez sob a organização de Croce, como apêndice a uma coleção de ensaios sobre Labriola, intitulada La concezione materialistica della storia (A concepção materialista da história), na tradu- ção feita por ele mesmo. O volume incluía também um ensaio de Croce, que se tornou famoso, de título bastante explícito, Come nacque e come morì il marxismo teorico in Italia (1895-1900) (Como nasceu e como mor- reu o marxismo teórico na Itália (1895-1900)). O filósofo idealista, po- rém, se enganava. O marxismo italiano não estava morto, mas somente aprisionado nos Quaderni del cárcere (Cadernos do cárcere), de Antonio Gramsci,64 que logo mostrariam todo o seu valor teórico e político.

Com a liberação do fascismo, o Manifesto recomeçou a aparecer em diversas edições. Federações provinciais do Partido Comunista Italiano, iniciativas e editoras pequenas e particulares na Itália meridional já libe- rada deram ao texto de Marx e Engels um novo fôlego. Três edições apa- recerem em 1943 e oito, em 1944. E assim paulatinamente nos anos su- sucessivos: das nove edições publicadas no fim da guerra, em 1945, à façanha de 1948, por ocasião do centenário.

VI. Conclusão

Repercorrendo a história da edição italiana do Manifesto do Partido Comunista, fica evidente o enorme atraso com que foi publicada. Contra- riamente a muitos países em que o Manifesto foi o primeiro escrito de Marx e Engels a ser traduzido, na Itália apareceu só depois de outras obras.65 Também a sua influência política foi modesta e ele nunca incidiu diretamente sobre os principais documentos do movimento operário. Tanto menos foi determinante na formação da consciência política dos dirigen- tes socialistas. Todavia, foi de grande relevância para os estudiosos (veja- se o caso de Labriola) e, através de suas edições, teve um papel impor- tante entre os militantes, até se tornar a referência teórica privilegiada.

Mais de 150 anos de sua publicação, estudado por incalculáveis exegetas, opositores e seguidores de Marx, o Manifesto atravessou as mais variadas estações e foi lido nos modos mais diversos. Pedra angu- lar do “socialismo científico” ou plágio do Manifeste de la démocratie, de Victor Considerant; texto incendiário culpado de ter fomentado o ódio entre as classes do mundo ou símbolo da libertação do movimento ope- rário internacional; clássico do passado ou obra de vanguarda da reali- dade moderna da “globalização capitalista”. Qualquer que seja a inter- pretação considerada, uma coisa é certa: pouquíssimos outros escritos na história podem vangloriar-se de análoga vitalidade e difusão. Ainda hoje, de fato, o Manifesto continua a ser impresso e a ser assunto seja na América Latina como na China, nos Estados Unidos como na Itália e em toda a Europa.

Se a perpétua juventude de um escrito está na sua capacidade de saber envelhecer, ou seja, de ser capaz de estimular novos pensamen- tos, pode-se afirmar que o Manifesto possui, sem dúvida, essa virtude.

January 2008

Dissemination and Reception of the Grundrisse in the World

 

A Contribution to the History of Marxism

I. 1858-1953: One hundred years of solitude

Having abandoned the Grundrisse in May 1858 to make room for work on the A Contribution to the Critique of Political Economy, Marx used parts of it in composing this latter text but then almost never drew on it again. In fact, although it was his habit to invoke his own previous studies, even to transcribe whole passages from them, none of the preparatory manuscripts for Capital, with the exception of those of 1861-3, contains any reference to the Grundrisse. It lay among all the other drafts that he had no intention of bringing into service as he became absorbed in solving more specific problems than they had addressed.

January 2008

I Manoscritti economico-filosofici del 1844 di Karl Marx: vicissitudini della pubblicazione e interpretazioni critiche

Introduzione

I Manoscritti economico-filosofici del 1844 costituiscono uno degli scritti di Karl Marx più celebri e diffusi in tutto il mondo. Tuttavia, questo testo, tanto dibattuto e di così grande incidenza, nel dibattito marxista, per l’interpretazione complessiva della concezione del suo autore, è rimasto per lungo tempo sconosciuto. Infatti, dalla sua stesura a quando esso è stato dato alle stampe è passato quasi un secolo.

January 2008

Diffusione e recezione dei Grundrisse nel mondo. Un contributo alla storia dei Marxismi

I. 1858-1953: Cen'anni di solitudine

Tralasciati nel maggio del 1858 per fare posto alla stesura di Per la critica dell’economia politica, dopo essere stati adoperati per la redazione di questo testo, i Grundrisse non furono quasi più riutilizzati da Marx.

January 2008

La riscoperta di Karl Marx

Introduzione

Pochi uomini hanno scosso il mondo come Karl Marx. Alla sua scomparsa, passata pressoché inosservata, fece immediatamente seguito, con una rapidità che nella storia ha rari esempi ai quali poter essere confrontata, l’eco della fama.

January 2008

Karl Marx à Paris. Manuscrits et notes de lecture de 1844

I. Paris capitale du monde nouveau

Paris est une « monstrueuse merveille, stupéfiant ensemble de mouvements, machines et pensées, la cité des cent mille romans, la tête du monde » [1]; Balzac décrivait ainsi dans un de ses récits, l’effet que la capitale française produisait sur ceux qui ne la connaissaient pas à fond.

December 2007

Karl Marx: Le charme indiscret de l'inacheve

Depuis quelques années les chercheurs internationaux ont tourné à nouveau leur attention vers un auteur méconnu: Karl Marx.

September 2007

The rediscovery of Karl Marx

 

Few men have shaken the world like Karl Marx. His death, almost unnoticed, was followed by echoes of fame in such a short period of time that few comparisons could be found in history. His name was soon on the lips of the workers of Detroit and Chicago, as on those of the first Indian socialists in Calcutta.

September 2007

Marx contra Vogt. Apuntes para una bioografía intelectual de los años 1860-1861

A través del último volumen de la Marx-Engels Gesamtausgabe (MEGA2), accedemos a la publicación completa de la correspondencia de Karl Marx entre 1860-1861: un capítulo demasiado poco explorado de su biografía intelectual.

June 2007

Korunknak címzett bírálat: Karl Marx újrafelfedezéséhez

Mély teoretikus dimenziókban mozog a Marx kutató szerző tanulmánya: egyfelől az alapító atya hagyatékának szisztematizálását állítja szembe a dialektika nyitottságával, másfelől a mozgalmi szükségletek tudománnyal szembeni eluralkodását látja érvényre jutni az oroszországi recepció során.

January 2007

Vicissitudini della pubblicazione e interpretazioni critiche dei Manoscritti economico filosofici del 1844 di Karl Marx

I. Introduzione

I Manoscritti economico-filosofici del 1844 costituiscono uno degli scritti di Karl Marx più celebri e diffusi in tutto il mondo. Tuttavia, questo testo, tanto dibattuto e di così grande incidenza per l’interpretazione complessiva della concezione del suo autore, è rimasto per lungo tempo sconosciuto.

January 2007

Marx in Paris: Manuskripte und exzerpthefte aus dem jahr 1844

I. PARIS: Hauptstadt der neuen Welt

Paris ist ein «wunderbare[s] Ungeheuer, eine erstaunliche Verschlingung von Regungen, Maschinen und Gedanken, die Stadt der hunderttausend Romane, das Haupt der Welt»[1]. So beschrieb Balzac in einer seiner Erzählungen die Wirkung der französischen Hauptstadt auf alle, die sie nicht genau kannten.

January 2007

Diffusione e recezione del Manifesto in Italia dal 1889 al 1945

I. Prologo

A causa di conflitti teorici o di vicende politiche, l’interesse per l’opera di Marx non è mai stato costante e, sin da quando si è manifestato, ha vissuto indiscutibili momenti di declino.

January 2007

Karl Marx: La indiscreta fascinación de lo inconcluso

De unos años a la fecha ha recuperado la atención de los estudiosos internacionales un autor casi olvidado: Karl Marx.

October 2006

Marx ai tempi de Il signor Vogt. Appunti di biografia intellettuale (1860-1861)

I. Vicissitudini editoriali delle opere di Marx ed Engels

A dispetto dell’enorme diffusione degli scritti e dell’ampia affermazione delle loro teorie, Marx ed Engels rimangono ancora privi di un’edizione integrale e scientifica delle proprie opere.

September 2006

Kyousanto senngen fukyusi kenkyu no totatuten to kadai

July 2006

Italia ni okeru kyousanto senngen no hukyu to zyuyo: 1889 nen kara 1945 nen

January 2006

Hitotsu no yokai no asiato wo otte: bunkengaku to tetsugaku tono hazama ni okeru marukusu no sakuhin napori kokusai kaig

January 2006

Karl Marx: befejezetlenség egyetemleges baja (Marx-Engels-Gesamtausgabe)

Az utóbbi egynéhány évben a nemzetközi tudóstársadalom megújult figyelemmel kíséri egy félreértett szerző: Karl Marx munkásságát. Bár gondolatrendszere kétségkívül régimódi, ám tagadhatatlan, hogy tudományos eredményei nélkülözhetetlenek jelenünk megértéséhez. Ráadásul elmondhatjuk, hogy végre visszakerült a tudomány szabad területére.

January 2006

Karl Marx: la indiscreta fascinación de lo inacabado 

De unos años a la fecha ha recuperado la atención de los estudiosos internacionales un autor casi olvidado: Karl Marx. Su pensamiento, tan fuera de moda aparentemente, como irrenunciable todavía para la comprensión del presente, ha retornado a los campos libres del saber.

December 2005

Odissea e nuove prospettive dell'opera di Marx

I. Incompiutezza versus sistematizzazione

Pochi uomini hanno scosso il mondo come Karl Marx.

Alla sua scomparsa, passata pressoché inosservata, fece immediatamente seguito, con una rapidità che nella storia ha rari esempi ai quali poter essere confrontata, l’eco della fama. Ben presto, il nome di Marx fu sulle bocche dei lavoratori di Chicago e Detroit, così come su quelle dei primi socialisti indiani a Calcutta.

August 2005

Marx a Parigi: La critica del 1844

I. Parigi: Capitale del mondo nuovo

Parigi è una «mostruosa meraviglia, stupefacente insieme di movimenti, macchine e pensieri, la città dai centomila romanzi, la testa del mondo» [1]. Così Balzac descriveva, in uno dei suoi racconti, l’effetto che la capitale francese produceva su quanti non la conoscevano a fondo.

January 2005


Sulle tracce di un fantasma. Introduzione

Su mille socialisti, forse uno solo ha letto un’opera economica di Marx,
su mille antimarxisti, neppure uno ha letto Marx.

LA CRITICA DI MARX: INCOMPIUTEZZA VERSUS SISTEMATIZZAZIONE

Pochi uomini hanno scosso il mondo come Karl Marx.

January 2005

Le inesauribili avventure delle edizioni di Marx ed Engels

Da qualche anno è ritornato all’attenzione degli studiosi internazionali un autore misconosciuto: Karl Marx. Il suo pensiero, tanto apparentemente fuori moda quanto ancora irrinunciabile per la comprensione del presente, è riconsegnato ai liberi campi del sapere. La sua opera, liberata dall’odiosa funzione di instrumentum regni cui era stata in passato strumentalmente destinata, diviene oggetto di rinnovato interesse.

January 2005

Internationale Marx-Konferenz in Neapel

Nach Jahren des Schweigens über das Werk von Karl Marx in Italien beginnt man hierüber wieder ernsthaft zu reden. Eine Gelegenheit hierfür war die internationale Konferenz,, Aufden Spuren eines Gespenstes.

January 2005

Vicissitudini e nuovi studi de L’ideologia tedesca

 

In occasione della pubblicazione del primo volume della nuova serie del «Marx-Engels Jahrbuch», la storia e le più recenti acquisizioni filologiche del famoso manoscritto marxiano e delle sue edizioni. Dai lavori della nuova edizione storico-critica emerge un autore misconosciuto.

I molteplici tentativi di pubblicazione delle opere complete di Marx ed Engels hanno visto fiorire, contestualmente alle loro edizioni, alcuni periodici che avevano lo scopo di accompagnarne e promuoverne i lavori, nonché offrire un contributo alla ricerca.

November 2004

La 'nuova Mega' e il carteggio di Marx ed Engels del 1858-1859

 

Le vicende della pubblicazione delle opere complete di Marx ed Engels e lo stato attuale della «MEGA²». L’ultimo volume edito presenta la corrispondenza del 1858-1859.

Sono gli anni dei Grundrisse, di Per la critica dell’economia politica e della collaborazione con la «New-York Tribune», tra crisi economica e indicibili ristrettezze personali.

September 2004

MEGA2, Rieditare Marx ed Engels

La sorte delle differenti edizioni delle opere di Marx ed Engels è stata sempre in strettisima relazione con le vicende del movimento operaio.

October 2003