Egy „másik” Marx

Marx analitikus, éles szemű és fáradhatatlan kutató volt, aki ösztönösen megérezte és globális nézőpontból elemezte a kapitalista fejlődés tendenciáit, s elutasította, hogy a tőkés magántulajdonra mint kőbe vésett, az emberi természetben gyökerező, elkerülhetetlen történeti jelenségre tekintsünk – és aki ma is lényegi javaslatokkal segíti azokat, akik a neoliberális gazdasági, társadalmi és politikai szemben alternatívát kívánnak állítani. Marx elvetette az államszocializmus eszméjét: a szocializmust a termelési viszonyok átalakulása egyik lehetséges formájának tekintette, nem pedig a társadalmi problémákra adott cukormázas nyugtatószernek. Marx nélkül politikai afáziára ítéltetünk, és egyértelműnek látszik, hogy az emberiség emancipációjának ügyenem mehet előre az ő segítsége nélkül. Marx „szelleme” arra ítéltetett, hogy még jó sokáig kísértse a világot, és újra felrázza az emberiséget az apátiából.